A táj eltartóképességét figyelembe vevő és az optimális tájháztartást lehetővé tevő földhasználat alapvetően a természeteshez közeli tájpotenciál kihasználásával és továbbfejlesztésével érhető el. A folyók, tavak, csatornák és parti sávjaik, vagy más víz-, illetve zöldterületek, védett területek ökológiai egyensúlyának fenntartásában, a klimatikus viszonyok szabályozásában betöltött pozitív szerepének hatékony beteljesítését segítő intézkedésekre van szükség, azaz el kell kerülni a beépítésüket, a térség érintettjeinek összefogásával tervezett és megvalósított fejlesztésükkel biztosítani kell az ökológiai hálózatok folyamatosságát, a biodiverzitást, továbbá rekreációs funkciójukat kihasználva a tudatformálás helyszíneivé, demonstrációs területekké történő fejleszthetők.

Az élőhelyek javítására, helyreállítására, illetve létesítésére irányuló funkcióváltási stratégiák a védett magterületek védőzónáinak bővítéséhez, ezzel a magterületet érő káros hatások csökkentéséhez hatékonyan járulhatnak hozzá. Az ökológiai hálózat bővítésének három alapesete (1) a tájkonverzió, (2) funkcióbővítés és (3) az extenzifikáció.

Irodalomjegyzék

Ángyán J. - Tardy J. - Vajnáné Madarassy A. (szerk.) 2003: Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 625 p.

Simon T.: 1992. A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok-virágos növények. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest.