Erdők

A Körös menti-sík natúrpark Berettyó-Körös-vidékre eső gyomaendrődi területeinek potenciális vegetációja az erdősztyepp, amit az emberi tevékenység jelentősen visszaszorított. Az ártereken ecsetpázsitos kaszálórétek és puhafás ligeterdők maradtak fenn (réti iszalag – Clematis integrifolia, nyári tőzike – Leucojum aestivum). Az erdők döntő része nemesnyár-ültetvény. Kis kiterjedésben szikes gyepeket is megfigyelhetünk. A táj déli felén az államhatár irányában (Köröstarcsától Gyuláig) egyre nagyobb kiterjedésben jelennek meg a szikes gyepek és az összefüggő erdők. Gyulától ÉK-re nagy kiterjedésű tölgy-kőris-szil ligeterdők találhatók, melyekre jellemző az Erdélyi-szigethegység felől leszivárgó montán, mezofil lomberdei fajok (medvehagyma – Allium ursinum, bogláros és berki szellőrózsa – Anemone ranunculoides, A. nemorosa, odvas és ujjas keltike –Corydalis cava, C. solida, kapotnyak – Asarum europaeum, ligeti csillagvirág – Scilla vindobonensis, bársonyos görvélyfű – Scrophularia scopolii, podagrafű – Aegopodium podagraria, pirítógyökér –Tamus communis) megjelenése. Jellemzők az ürmös szikesek (karcsú kerep – Lotus angustissimus, sziki here – Trifolium angulatum, erdélyi útifű – Plantago schwarzenbergiana), vakszikesek (seprűparéj – Bassia sedoides, bárányparéj – Camphorosma annua), sziki ecsetpázsitosok (kisfészkű aszat – Cirsium brachycephalum), sziki tölgyesek (erdei gyöngyköles – Buglossoides purpureo-coerulea, magas gyöngyperje – Melica altissima), löszmezsgyék (taréjos búzafű – Agropyron pectiniforme, nyúlánk sárma – Ornithogalum pyramidale) és töltések növényzete (heverő seprűfű – Bassia prostrata, sáfrányos imola – Centaurea solstitialis). Elterjedtek a sziki magaskórósok (réti őszirózsa – Aster sedifolius, fátyolos nőszirom – Iris spuria, sziki kocsord – Peucedanum officinale, sziki lórom – Rumex pseudonatronatus). Gazdag a csatornák és csatornapartok növényzete (tündérfátyol – Nymphoides peltata, rucaöröm – Salvinia natans, mocsári aggófű – Senecio paludosus, sulyom – Trapa natans, közönséges rence –Utricularia vulgaris). Az özöngyomok főleg ártereken, csatornák mentén terjednek. Kipusztult fajok: Tisza-parti margitvirág (Chrysanthemum serotinum), kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), havasi szittyó (Juncus alpinus).

Gyakori élőhelyek: RC, F2, F1b, F1a, J4, OC, BA;

Közepesen gyakori élőhelyek: L5, B1a, P2b, RB, J6, D6, F3, A1, A3a, J3;

Ritka élőhelyek: B2, B3, B5, H5a, OA, OB, D34, RA, F5, M3, M6, P2a, B6, I1, I2, F4, A23, A5, M2.

Fajszám/gyakoriság: 400-600; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 4, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 5, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 4, akác (Robinia pseudoacacia) 4

Vissza