Kultúrtájak

A Körösök fél évszázadon át tartó vízrendezési munkáiban mintegy száz mérnök vett részt. Irányításukkal kubikos generációk tagjainak ezrei, sok millió köbméter földet megmozgatva ásták ki az új medreket, levezetőcsatornákat, építették a gátrendszerek száz és száz kilométereit évtizedeken át. A század végére a feneketlennek tűnő mocsarak kiszáradtak, az árvizek mind biztonságosabban vonultak le a gátak közé szorított, megrövidített medrekben, az új szántókat mind ritkábban verte fel a nádcsíra. A feltöretlen területek pedig víz hiányában fokozatosan elszikesedtek, pusztai formát öltöttek. Az egykori természeti környezet menthetetlenül pusztulni kezdett, az ősi táj gyorsan átalakult, a rendkívüli gazdagságú növény- és állatvilág elenyészett, az emberek élete gyökeresen megváltozott. A nemrég még végtelenül hullámzó nádi világ ezer titka, babonája, lebilincselő meséi a sárréti hagyományokkal együtt lassan a múltba vesztek.

Tájképvédelmi övezet

Az országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezetének legnagyobb összefüggő térsége a Békéscsaba-Békés-Gyula városok által közrefogott terület, amely a megye leginkább erdősült vidéke, és magába foglalja a Fehér- és Fekete-Körös összefolyásának térségét, Doboz külterületét, Szanazugot (6. ábra). A kultúrtájakon kiemelt cél a hagyományos tájkarakter megőrzése, a települések és az ártéri többszörösen védett táj közötti térségek regionális szintű összehangolt tájképvédelme.

A térség tájképileg értékes területei a folyómenti galériaerdők és a békési tájra jellemző pannon gyepvegetációk megmaradt foltjai. Az egysíkú, agrár-jellegű táj változatosságát fasorokkal, erdőtelepítéssel, az alföldi tájra jellemző gyepterületek növelésével lehet karakteresebbé tenni. A megmaradt tájképileg értékes területek nagyobb tömbben a térség keleti, országhatár melletti részén helyezkednek el.

A kultúrtájak a természeti adottságok, rendszerek, valamint a táj látványa szempontjából sajátos és megkülönböztetett fontosságú, megőrzésre érdemes esztétikai jellemzőkkel bíró, az emberi tevékenység kölcsönhatása, változása következtében kialakult területek, a tájban előforduló és vizuálisan összetartozónak tekinthető természetes és antropogén tájelemek együttese, amely a látvány szempontjából meghatározott karakterrel jellemezhető.

A kultúrtájakba a természeti adottságok, rendszerek, valamint az emberi tevékenység kölcsönhatása, változása következtében kialakult olyan területek tartoznak, amelyek a táj látványa szempontjából sajátos és megkülönböztetett fontosságú, megőrzésre érdemes esztétikai jellemzőkkel bírnak.

Tájértékek

A tájkarakter fontos összetevői az egyedi tájértékek. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 6. § (3) (4) és (5) bekezdése értelmében egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző olyan természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van. A kultúrtájak a kultúrtörténeti egyedi tájértékek kategória alapján jelölhetők ki, az alábbiak szerint:

Kultúrtörténeti értékek

Településsel kapcsolatos egyedi tájérték
Közlekedéssel, szállítással kapcsolatos egyedi tájérték
Termeléssel kapcsolatos egyedi tájérték
Egyéb emberi tevékenységhez, eseményhez kapcsolódó egyedi tájértékek

Egyedi tájértékek

gémeskút

1 db

emlékmű

1 db

sír

1 db

feszület

1 db

templom

1 db

kunhalom

1 db

tanya

1 db

vízimalom

1 db

[easy_chart chart_id=’2439′]