2.1. Célkitűzések

Az egykori bányaterületek rehabilitációja és újrahasznosítása kiemelten fontos a természetvédelem és a társadalmi jólét szempontjából. A bányászat által hagyott tavak új lehetőségeket kínálnak az élőhelyek megőrzésére és a biodiverzitás növelésére, miközben rekreációs célokra is hasznosíthatók. A természetes élőhelyek helyreállítása mellett fontos a fenyegetett fajok védelme és a táj adottságainak megfelelő fenntartható használat. Ezen túlmenően, az ilyen területek fejlesztése lehetőséget biztosít a helyi közösségek számára a természettel való kapcsolat erősítésére és a környezettudatos szabadidős tevékenységek népszerűsítésére.

A tanulmány a bányászatot követően kialakult tavak élőhelyeinek természetvédelmi és rekreációs célú megőrzésére és fejlesztésére fókuszál. A cél a biodiverzitás megőrzése, fenyegetett fajok védelme, és az élőhelyek rehabilitációja, miközben a területek rekreációs célokra is hasznosíthatóak maradnak. A fenntarthatóság és a természetes értékek megőrzése mellett fontos, hogy a területek vonzóak legyenek a helyi közösség és a látogatók számára, harmonizálva az emberi jelenlétet a természeti környezettel.

Az egykori bányaterületek rehabilitációja és újrahasznosítása kiemelt fontosságú a természetvédelem és a társadalmi jólét szempontjából. Ezek a területek új lehetőségeket kínálnak az élőhelyek megőrzésére, a biodiverzitás növelésére, és rekreációs célokra is hasznosíthatók.

A rehabilitált területek nemcsak a biodiverzitás számára jelentenek előnyöket, hanem a helyi közösségek számára is lehetőséget biztosítanak a természettel való kapcsolat erősítésére és a környezettudatos szabadidős tevékenységek népszerűsítésére. Az ilyen fejlesztések harmonizálhatják az emberi jelenlétet a természeti környezettel, hozzájárulva a társadalmi jóléthez és a fenntartható használathoz.

Az egykori bányaterületek rehabilitációja és újrahasznosítása tehát alapvető jelentőségű a természeti és társadalmi értékek megőrzésében, és kulcsszerepet játszik a fenntartható fejlődés előmozdításában.

Az ökológiai rehabilitáció a bányászati területeken kritikus fontosságú feladat, amely túlmutat a pusztán növényzet visszaállításán; egy átfogó megközelítést igényel, amely a teljes ökoszisztéma helyreállítását célozza. A bányászati tevékenységek által okozott környezeti károk helyrehozatala nem korlátozódhat kizárólag a növényzet visszaültetésére. Ehelyett a teljes ökoszisztéma, beleértve a talajt, a mikroorganizmusokat és a növényzetet is, integrált módon kell kezelni, hogy hosszú távú stabilitást és fenntarthatóságot biztosíthassunk.

Az ökológiai rehabilitáció során figyelembe kell venni az ökoszisztéma összetettségét és dinamikáját. A bányászati tevékenységek következtében kialakult ökoszisztémák gyakran instabilak és törékenyek, különösen, ha a helyreállítás csak a vegetációra koncentrál. Az ökológiai rehabilitációnak a diverzitásra és az ökológiai egyensúlyra kell összpontosítania, olyan módszerek alkalmazásával, amelyek elősegítik a talaj, a mikroorganizmusok és a növényzet együttes helyreállítását és szinergiáját.

Az ilyen típusú integrált megközelítés lehetővé teszi a rehabilitált területek számára, hogy hosszú távon fenntartható és ellenálló ökoszisztémaként működjenek. Az ökológiai rehabilitáció nem csak a környezeti károk helyrehozataláról szól; lehetőséget teremt új, életképes ökoszisztémák létrehozására, amelyek elősegíthetik a biológiai sokféleség megőrzését és növelését, valamint javíthatják a helyi közösségek életminőségét azzal, hogy rekreációs és oktatási területeket biztosítanak.

A téglagyár fennállása óta a gödröket érintő rekultivációs tevékenység nem történt. A kitermelt hulladékot /salak, fűrészpor, tégladarabok/ a gyárak legközelebbi és távolabbi területeken bontották el. Ennek következtében néhány közelebbi gödör betöltésre került, az I., III., és XIII.-számú tó vízterülete összeszűkűlt. A keletkezett mélyfekvésű területeket benőtte a nád. A bányászati tevékenységek egyik gyakran elhanyagolt, de jelentős öröksége a bányatavak létrejötte. Ezek a mesterséges víztestek gyakran maradnak hátra a bányászat befejezése után, jelentős környezeti kihívást jelentve. A bányatavak rekultivációjának szükségessége nem csupán ökológiai és környezetvédelmi okokból ered, hanem társadalmi és gazdasági szempontokból is indokolt. A bányatavak gyakran jelentős környezeti kockázatot jelentenek. Ezek a tavak savas bányavíz felhalmozódásának eredményeként jöhetnek létre, ami magas nehézfém-koncentrációkat eredményezhet a vízben. Ez a víz súlyosan károsíthatja a környező ökoszisztémákat, beleértve a vízi és a part menti élővilágot is. A fenntartható rekultivációs gyakorlatok, mint például a savas bányavizek kezelése, a toxikus anyagok eltávolítása és a természetes vízminőség helyreállítása, létfontosságúak a környezeti egészség szempontjából. A tavakon jelenleg strandolási, sportolási lehetőségek nincsenek. Ezt a vízminőség mellett a kiépítetlenség, a partok szakadásos, veszélyes állapota is nehezíti.

A bányatavak rekultivációja új lehetőségeket nyit meg a csabaiak számára, közösségi rekreációs területekké válhatnak, amelyek elősegítik a helyi turizmust és erősítik a helyi identitást.  A bányatavak fenntartható rekultivációja nem csupán a környezeti és társadalmi előnyök miatt fontos, hanem gazdasági szempontból is kifizetődő lehet. A rekultivált bányatavak hozzájárulhatnak a helyi gazdaság diverzifikálásához és erősítéséhez, például új munkahelyek teremtésével a turizmus és a szabadidős tevékenységek kapcsán. Ezenfelül, a környezetkímélő turisztikai és rekreációs tevékenységek hosszú távon fenntartható bevételi forrást jelenthetnek a települések számára.

A bányatavak rekultivációjának sikeressége érdekében szükség van integrált tervezési megközelítésekre, amelyek magukban foglalják az ökológusok, tervezőmérnökök, helyi döntéshozók és a közösség tagjainak együttműködését. Az ilyen típusú tervezés biztosíthatja, hogy a rekultivációs projektek megfelelően kezeljék a környezeti kockázatokat, miközben maximálisan kihasználják a társadalmi és gazdasági potenciált. A bányatavak fenntartható rekultivációja kritikus lépés a bányászati tevékenységek utáni területek helyreállításában. Ez nem csupán a környezeti integritás helyreállítását szolgálja, hanem hozzájárul a helyi közösségek társadalmi és gazdasági jólétének növeléséhez is. A sikeres rekultiváció modellje lehet más hasonló kihívásokkal küzdő régiók számára is.

2.2. Erőforrás és ütemezés

A Jaminai bányatavak projekt sikerének biztosítása a pénzügyi, humán és időbeli erőforrások hatékony mobilizálásától függ.

Pénzügyi erőforrások

A projekt pénzügyi támogatása a 2023. november 14-én kiadott PTKF/314/2023. iktatószámú Támogatási Okirat alapján biztosított, melyet az Agrárminisztérium állított ki a „Békéscsaba bányatavak ökológiai értékelése és integrált élőhelyfejlesztési programja” projekt számára. Ez a támogatás létfontosságú a projekt megvalósításának finanszírozásában, biztosítva az infrastrukturális és operatív költségek fedezetét, továbbá a projekt finanszírozásának menedzsmentje kulcsfontosságú a források optimalizálása és a költséghatékonyság érdekében.

Humán erőforrás

Dr. Duray Balázs (tájkutató geográfus) és Dr. Deák József Áron (Biológus) végezte a legtöbb munkát a projekten 2023 novemberétől 2024 márciusáig. A trmészetvédelmi szakértő felelős az élő és élettelen természeti értékek felméréséért és védelméért, aki szakértelmét a botanika, vegetációtérképezés, ornitológia és herpetológia területén kamatoztatja. A szakértő ismeretei elengedhetetlenek voltak a biodiverzitás és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásához. A tájökológus, geográfus a térinformatika, klimatológia, talajtan, hidrológia, geomorfológia és tájtörténet területeken rendelkezik szakértelemmel.

A térképanalízis, légi fényképértelmezés és terepi megfigyelések integrálásával jött létre a Jabinai Bányatavak élőhely-térképe. A meghatározott élőhelyek között találhatók ritkának számító vagy csökkenőben lévő is a régióban, néhány pedig ritka növény- vagy állatfajok élőheyeként fejleszthető, míg mások kiváló példái a gyakori élőhelyeknek vagy élőhely komplexeknek. A projekt hangsúlya az általános élőhelytípusok azonosításán és térképezésén volt; továbbá fajszintű felméréseket is végeztünk, és a ritka fajok helyeit is térképeztük.

Ütemezés

A projekt két fő szakaszra oszlik:

1. Előkészítő szakasz (1-3 hónap): Az előkészítő szakasz magában foglalja a projektterv kidolgozását, az adatgyűjtést és az érintett felekkel történő egyeztetéseket. Alapvető a projekt céljainak meghatározása és a megvalósítás alapjainak lefektetése szempontjából.

2. Kivitelezési szakasz (4-5 hónap): A kivitelezési szakasz során a terepi kutatások és a fejlesztési javaslatok kidolgozása történik. Döntő a gyakorlati megvalósítás szempontjából, ahol a tervezett stratégiák kivitelezésre kerülnek.

2.3. Módszertan

A Jaminai (Békéscsabai) bányatavak élőhelyeinek térképezése és elemzése integrálja a területi adatokat és a modern távérzékelési technológiákat. A domborzat, geológia és talajviszonyok alapvetően befolyásolják az élőhelyek kialakulását és eloszlását, ezért ezek pontos azonosítása kulcsfontosságú.

Felhasznált adatbázisok

1. Archív Fekete-Fehér Fotók: Az archív fényképek, melyeket a [geoshop.hu](http://geoshop.hu) oldalon szereztünk be, lehetővé teszik a táj történelmi állapotának megismerését és a változások nyomon követését.

2. Digitális Ortofotók: 2023 nyarán és 2024 tavaszán készült, nagy felbontású (1 pixel = 3,2 cm) színes (RGB) és infravörös digitális ortofotókat használtunk. Ezek a felvételek kiemelkedő részletességgel mutatják be a táj aktuális állapotát, lehetővé téve az élőhelyek precíz azonosítását.

3. Digitális Domborzatmodellek (DDM): A 10 méteres rácssűrűségű DDM-10 és DDM-50 modelleket alkalmaztuk a domborzati viszonyok és azok élőhelyekre gyakorolt hatásainak értékelésére.

4. Digitális Térképészeti Adatbázis (DTA-50): A 1:50 000 méretarányú adatbázis segített a nagyobb méretarányú ökológiai és térképészeti elemzésekben.

5. SENTINEL 2A Műholdfelvételek: A 10 méteres felbontású műholdképek és kompozitképek segítségével a nagy területű élőhelyek dinamikáját és vegetációs indexeit tudtuk elemezni.

Földrajzi Információs Rendszerek (GIS): A GIS adatok felhasználása elengedhetetlen volt az adatrétegek integrálásához és a térinformatikai elemzésekhez. Az összegyűjtött adatok elemzésére a QGIS 3.22.3 szoftvert használtuk, amely egy nyílt forráskódú földrajzi információs rendszer. Ez a platform lehetővé tette a különböző adatrétegek összevetését, az élőhelyek térképezését és az ökológiai változások időbeli nyomon követését.

A módszertani megközelítés, amely magában foglalja a legkorszerűbb távérzékelési technológiákat és földrajzi adatelemzést, alapvető jelentőségű a Jaminai (Békéscsabai) bányatavak élőhelyeinek pontos azonosításában és a kezelési stratégiák kidolgozásában. Az integrált adatok és az elemzési technikák révén képesek vagyunk a táj ökológiai változásainak mélyreható megértésére, ami elengedhetetlen a biodiverzás fenntartása és a természetvédelmi célok elérése érdekében.

Fejlesztési javaslatok

A fejlesztési javaslatok kialakításának vezérelve az evolúció folyamata által létrejött önfenntartó és önirányító (önszabályzó) rendszerek megóvása és helyreállítása, amely az alábbi beavatkozások szerint értelmezhető:

  1. Konzerváció (állapotban tartás): az ökológiai és természetvédelmi szempontból értékes biotópok megőrzésével, fenntartásával kapcsolatos beavatkozások sorozata.
  2. Rehabilitáció: a sérült, degradálódott, de az eredeti természeti rendszer alapelemeit, vázát még őrző élőhelyek és rendszereik helyreállítása.
  3. Rekonstrukció: a korábbi, helytelen beavatkozások vagy vízhasználatok következtében kialakult helyzetet (egy természeti rendszerétől megfosztott, kvázi víztároló földmedencét) kedvező célállapot irányába történő befolyásolása, fejlesztése.

A rehabilitációs, rekonstrukciós, konzervációs beavatkozások során meghatározó szerepet kell biztosítani a természeti folyamatoknak (így például önszabályozó mechanizmusok, természetes migráció). Az adott helyre jellemző életközösségek kialakulásához szükséges az emberi eredetű behatásoktól (szennyezés, zavarás) mentes területek megfelelő aránya. Ezekre a területekre konkrét javaslatot az ökológiai értékeléseknek kell adni (hol, milyen és mekkora nagyságú területnek kell érintetlenül maradnia).

Az ökoturisztikai élőhelyfejlesztés során vélunk az emberi tevékenység fajokra, populációkra, társulásokra, ökoszisztémákra gyakorolt hatásainak vizsgálatain keresztül, olyan gyakorlati módszerek kidolgozása, amelyek alkalmazásával megakadályozható a biodiverzitás csökkenése, és ha lehet, megoldható a veszélyeztetett fajok jól működő társulásokba való visszaillesztése. Törekszünk a fajok megőrzését szolgáló legjobb stratégia kidolgozására, úgy, hogy a természetvédelmi megfontolások a helyi lakosság érdekeivel is öszhangba kerüljön.

Élőhelytérképek

A mellékelt tájléptékű élőhelytérkép az ÁNÉR 2011 élőhelykategóriáit vette alapul, de mivel ez a legújabb rendszer nem tartalmaz kategóriát a felhagyott gyümölcsösökre (O12), ezért az az első, 1997-es változatból lett átemelve. Ugyanakkor a terület nagy mérete, hosszú-keskeny alakja, aprófoltos tájmintázata, s az élőhelyek A4-es lapon való ábrázolhatósága nem teszi lehetővé a szemléletesség biztosítása miatt az élőhelyek foltonkénti, egyenkénti ábrázolását, mert az 10000-es nagyságrendű foltot eredményezne egy A4-es lapon, ami ábrázolhatatlan még akkor is, ha a folthatár és a folt színe azonos. Ezért a jobb áttekinthetőség, ábrázolhatóság miatt a fenti adottságokat figyelembe véve összevont élőhelykategóriákat tartalmazó un. tájléptékű élőhelytérkép készült. Az aprófoltos kategóriák a szikesek, a cserjések, a facsoportok, illetve a legtöbb erdő belső szerkezete is sarjerdő eredete miatt ilyen. Ezért a tájképi megjelenés, fiziognómia alapján egyfajta kezelési egységes szemlélettel kerültek az összevont kategóriák megalkotásra. Az egyik csoport a nyílt vízfelszínek és a nádasok aránya alapján készült, amelyben külön kategóriába kerültek azon foltok, ahol a nyílt vízfelszín aránya volt nagy, amibe kisebb nádas foltok ékelődtek, s megint külön kategóriába kerültek azon foltok, ahol a nádas volt az alapmátrix, de abba a nádasoknál kisebb arányban ékelődtek nyílt vízfelszínű foltok. Az intakt, egységes nádasok szintén külön katergóriával kerültek ábrázolásra. A szikes rétek (F2) és cickóróspuszták (F1b) mikromozaikjai a Kocka(XX)-tónál, illetve a mézpázsitos szikfokok (F4), vakszikek (F5), szikes rétek (F2) taposott mikromozaikjai olyan aprófoltos mintázatot alkotnak, amelyek táji léptékben csak szikesek néven, összevont kategóriával ábrázolhatók. A cserjések, fák esetén a térképen eltekintettünk az őshonosság ábrázolásától az aprófoltosság miatt, itt inkább a fiziognómia, táji megjelenés számított, s azon belül is a fásszárú vegetáció aránya a többi nem fásszárú vegetációhoz képest. Ennek megfelelően a cserjések, facsoportok által dominált kategória mellett külön kategóriába kerültek azok a foltok, ahol e fásszárúak kisebb arányban voltak jelen, s a folt alapmátrixa valamilyen más élőhely volt, ahol e más élőhely is megemlítésre került (nádas, mocsárrét, löszsztyepprét, gyomos száraz gyep, taposott gyep) majd a kategória nevében a cserjékkel, fákkal minősítés került az alapmátrix élőhely mögé. A viszonylag sok, aprófoltos, különböző erdőtípusokból, facsoportokból, cserjésekből álló erdőállományok a tájidegen fafajokkal elegyes erdő (RD) létező ÁNÉR-kategóriába kerültek összevonásra.

Az élőhelyfoltok azonosítása, a botanikai és zoológiai leírás aktuális terepi bejárással történt 2024. március 25-29. közt. A felmérés délelőttől naplementéig folyt a terület nagy mérete miatt 5 napon át folyamatosan. A folyamatos felmérés egységes növényzeti fenofázisai és az egységesebb zoológiai fajkészlet-megjelenés miatt előnyösebb volt, arra így az évszaki hatás kevésbé hatott. A korai meleg tavasz ezt lehetővé tette, jó kép volt alkotható a terület ökológiai állapotáról, mert már sok növény virágzott, a levelek is megjelentek, számos madár költött, a vonulók is már visszaérkeztek, de a kétéltűek, hüllők is aktívak voltak már, telelésük véget ért. Emiatt igen sok faj volt azonosítható, s különösen diverz madárfauna tárult elénk. Az élőhelyfoltok meghatározása, térképezése gyalogos bejárással történt, ahol a vizsgált terület minden egyes gyalog, szárazlábbal megközelíthető élőhelyfoltja a helyszínen azonosításra került. A foltok validálása, méretre, helyre helyes ábrázolása 2011-es légifotón történt, de aktualizálásként a helyszíni terepi felmérés és a friss Google Earth Quickbird műholdfelvételek is felhasználásra kerültek e folyamat során. Az élőhelytérkép ArcView programmal shape fájlban készült, majd képformátumban került onnan kiexportálásra. A búvárelőfordulások első körben egy tv-riport alapján kerültek be a tanulmányba, de az interneten is azok előfordulása elérhető (www.beol.hu).

A tájléptékű élőhelytérkép foltjainak további összevonásával, a folthatárok ábrázolandó célhoz való módosításával készült el egy hasznosítási lehetőségeket bemutató térkép a jövőre vonatkozóan, ahol az egyes foltok kezelési egységeknek tekinthetők. Ez utóbbi térképből lett származtatva két térkép, ami a fenntartási/fejlesztési és a természetvédelmi/szabadidős célú prioritásokat mutatja be lehetőséget adva akár döntéstől függően egy jövőbeli társadalmi egyeztetést követően e két cél megválasztására is azon foltoknál, ahol mindkettőnek van potenciális realitása. Viszont, ahol egyik vagy másik cél reálisan nagyobb prioritású, ott az került meghatározásra. Ez utóbbi két térkép területfejlesztést, területi(város) tervezést segítő, támogató térkép, kategóriájuk nem szakembereknek is jól érthető, széles társadalmi csoportok számára értelmezhető, ami a különböző érdekcsoportok, prioritások összehangolását, a kommunikációra alapuló gondolkodást segíti. Különösen ez utóbbi miatt átmeneti, választástól, döntéstől függő vegyes kategóriák is beépítésre kerültek.

2.4. Fogalmi keretek

Biodiverzitás

A biodiverzitás, vagyis a biológiai sokféleség fogalma magában foglalja az élet minden formáját és folyamatát. Ide tartoznak az ökoszisztémák, biológiai közösségek, populációk, fajok és génkészletek, valamint azok kölcsönhatásai egymással és az élettelen környezeti elemekkel, mint a talaj, víz, levegő és napfény. A helyi biodiverzitás védelme fontos része minden olyan törekvésnek, amely a fenntartható, egészséges ökoszisztémák fenntartására irányul, melyek támogatják az emberi közösséget és a körülöttünk lévő élővilágot. Az egészséges ökoszisztémák élhetővé teszik a Földet azzal, hogy szabályozzák a klímát, forgatják az alapvető gázokat és tápanyagokat, tisztítják a vizet és a levegőt, előállítják és lebontják a szerves anyagokat, megkötik a szén-dioxidot, és számos más alapvető szolgáltatást nyújtanak. Emellett az ökoszisztémák a természeti erőforrásokon alapuló gazdaságunk alapját is képezik.

A helyi fajok csökkenése vagy eltűnése a környezeti romlás vagy az ökoszisztéma más részeinek összeomlásának tünete lehet. Habár nem értjük teljes mértékben minden szervezet szerepét az ökoszisztémában és nem tudjuk pontosan előrejelezni egy adott faj kihalásának következményeit, tudjuk, hogy minden szervezet, beleértve az olyan jelentéktelennek tűnőket is, mint a gombák és rovarok, egyedi szerepet játszik a biológiai közösségek fenntartásában. Egy régió összes őshonos fajának megőrzése lehetővé teszi az ökoszisztéma számára, hogy ellenálljon a stressznek és alkalmazkodjon a változó környezeti feltételekhez.

Ökológiailag jelentős élőhelyek

E projekt céljából az „élőhely” egyszerűen az a hely, ahol egy szervezet vagy populáció él, vagy ahol egy biológiai közösség előfordul, és biológiai és élettelen összetevők alapján határozzuk meg. Az egyes fajok hosszú távú védelme csak akkor biztosítható, ha élőhelyeik érintetlenek maradnak. Az élőhelyek helyi vagy regionális eltűnése vezethet a fajok helyi vagy regionális kihalásához, amelyek az adott élőhelytől függenek. Az „ökológiailag jelentős” élőhelyeket az alábbiak szerint határozzuk meg:

1. Azok az élőhelyek, amelyek ritkák vagy csökkenőben vannak a régióban.

2. Azok az élőhelyek, amelyek ritka fajokat és más megőrzés szempontjából fontos fajokat támogatnak.

3. A gyakori élőhelyek kiváló példái (pl. azok, amelyek különösen nagyok, az emberi tevékenységtől elszigeteltek, régiek, vagy nem tartalmaznak káros inváziós fajokat).

4. Összekapcsolt élőhely komplexumok, amelyek méretük, összetételük vagy konfigurációjuk miatt jelentős biodiverzitási értékkel bírnak.

5. Az élőhelyegységek, amelyek tájképi összeköttetéseket biztosítanak más fontos élőhely foltok között.

Mivel a legtöbb vadon élő fajnak szüksége van arra, hogy különböző élőhelyek között vándoroljon az alapvető túlélési igényeinek kielégítése érdekében, a tájképi mintázatok jelentős hatással lehetnek a vadon élő populációkra. Az élőhelyek mérete, összekapcsolódása és egymáshoz viszonyított elhelyezkedése jelentős következményekkel jár a biodiverzitásra nézve. Az élőhelyek biológiai szempontból való fontosságán túl kezelhető egységek is a tervezés és megőrzés szempontjából nagy területeken, mint például egész városokban. A tanulmány a Jaminai Bányatavak ökológiailag jelentős élőhelyeit és konfigurációját ábrázolja, értékes ökológiai információkat nyújt, amelyek beépíthetők a helyi területhasználati, településrendezési tervezésbe és döntéshozatalba.

Fragmentáció

A mozaikos élőhely előnyös a biodiverzitás fenntartása szempontjából. Ugyanakkor bekövetkezhet a területhasználatok során olyan szituáció is, amikor a mozaikos tájszerkezet túlzott feldarabolódásával már a természetes ökotópok léte kerül veszélybe. Az elkülönülési folyamatot, attól függően, hogy az mekkora területen és mennyi idő alatt játszódik le, az ökológia fragmentálódásnak, illetve fragmentációnak nevezi.

Az élőhelyek fragmentálódása (elkülönülése) nagy területen és hosszú (földtörténeti) idő alatt lejátszódó folyamat, amely egyes fajpopulációk eltűnéséhez, kipusztulásához vezethet annak következtében, hogy a minimális populációnagyság eltartásához szükséges tér megszűnik.

A fragmentáció kisebb tér- és időléptékű folyamat, jellemzően a különböző emberi területhasználatok során fordul elő, amikor a természetes élőhelyek feldarabolódnak, ezáltal szigetszerűen foltokat alkotva a kultúrtájban.

A leggyakoribb fragmentációt okozó antropogén tevékenységek a mezőgazdasági földhasználati rendszerek kialakulása, az urbanizáció, a különböző környezetszennyezések, erdőirtás, valamint az élőhelyek tájidegen fajokkal való betelepítése. Gyakori eset a különböző erdőtüzek miatt bekövetkező fragmentáció.

Zöldfolyosók

A populáció túléléséhez szükséges területnagyság és a populáció egyedeinek testnagysága között – értelemszerűen – pozitív kapcsolat áll fenn. A biotópok elszigetelődését, kapcsolataik megszűnését hivatott a biotóp-hálózati rendszer megakadályozni, és az elkülönült populációk közötti kapcsolatokat fenntartani.

A biotóphálózat lényeges elemei a biotópokat összekötő zöldfolyosók (lásd: 1.11. lecke). Ezek a tájszerkezeti elemek biztosítják az átjárhatóságot az állatok számára, amelyek diszperziós képessége összefüggésben áll az élőhelyük stabilitásával. Időszakos élőhelyeken általában mozgékony és/vagy igen jó diszperziós képességgel rendelkező fajok találhatók. Ezzel szemben az állandó élőhelyek fajainak diszperziós képessége gyakran csekély.

A zöldfolyosó a táj lineáris elemeinek a hálózata, amely az ökológiai, rekreációs, kulturális, esztétikai vagy más célú hasznosítást a fenntartható tájhasznosítással összhangba tudja hozni.

hu_HUHungarian