A vizes élőhelyek tájökológiai jelentőségének oka, hogy a szárazföldi és a vízi ökoszisztémákkal szemben produktivitásuk általában magas, jellegzetes makrovegetációval borítottak, szerves anyagban gazdag talajokkal, vagy üledékkel rendelkeznek, sajátságos helyük van a biogeokémiai ciklusban, mivel a tápanyagok fontos csapdáinak és számottevő forrásainak is tekinthetők. A vizes élőhelyek jellemzője az erősen mozaikos szerkezet, amely különböző típusú ökológiai foltok (élőhely-típusok) egysége. A foltokat ma a vizes élőhelyek társulásainak maradványai (fragmentumai) építik fel. A mozaik együttesekben nagy jelentősége van az ökotonoknak, ahol a fajsűrűség kiemelkedően nagy. Természetvédelmi és ökológiai szempontból az ilyen helyek gyakran kitüntetettek, mivel számos ritka maradványfaj él itt, illetve innen történhet a fajok elterjedése (inváziója). Nagy valószínűséggel az ökotonok léte volt az ősi árterek legjellemzőbb vonása. A két méternél nagyobb átlagmélységű víztereknél a vizes élőhelyek tipikusan ökoton jellegűek. A vizes élőhelyek mozaikos tájmintázata térben és időben gyorsan átrendeződhet. A változatos folttípusokat és szukcessziós állapotokat létrehozó természetes zavarások fontos szerepet játszanak a táji diverzitás fenntartásában.

A Jaminai bányatavak élőhely-struktúrája jelentős változatosságot mutat, ami tükrözi a terület komplex ökológiai dinamikáját (3. ábra). A legnagyobb területet a nyílt állóvizek foglalják el, amelyek összesen a terület 48%-át teszik ki (903,604 m²). Ez az élőhely kritikus szerepet játszik a vízi és part menti biodiverzitás fenntartásában. A második legnagyobb területet a tájidegen fafajokkal elegyes erdők képezik, amelyek 10%-os arányukkal (181,292 m²) szintén jelentős élőhelyet biztosítanak a faunának és flórának. Továbbá, a nádasok (143,637 m², 8%) és a gyomos száraz gyepek (114,897 m², 6%) is fontos ökológiai funkciókat töltenek be.

3. ábra: A Jaminai-bányatavak tájléptékű élőhelytérképe

4.1 A vizsgált terület növényzete

A vizsgált terület növényföldrajzi szempontból a Crisicum (Tiszántúli) flórajárásba tartozik. Az eredeti kiemelt térszínek – löszhátak, folyóhátak – természetes, potenciális vegetációja eredendően az egész területre vonatkozóan a lösz-erdőssztyepp volt, ami a löszsztyepprétek (H5a) és nyílt lösztölgyesek (M2) mozaikjából állt kökényes-gyepűrózsás-galagonyás száraz cserjés (P2b), törpemandulás sztyeppcserjés (M6) szegélyekkel. Ilyen vegetációmozaikok jelenlétére legfeljebb csak a vizsgált terület el nem bányászott peremeinek réti csernozjom jellegű talajain van lehetőség (lásd a vizsgált terület nyugati szélének északi részén lévő gyümölcsösökkel, nádasokkal, cserjésekkel, facsoportokkal tagolt gyepes, ligetes sáv (10364/52, 54) az I-IV-tavaktól, a III- és IV-tavak közti nádastól nyugatra; a Fás(XV)-tó nyugati és déli széle; a Csaba (XVI)-tótól délre lévő ligetes (facsoportokkal tagolt gyep) sáv, keleti szélének középső részén lévő erdős, keleti szélének déli részén lévő ligetes (facsoportokkal tagolt gyep) sáv; a Povázsay Máté utca déli folytatásánál – a Rendőrségi(VI.)-tótól északra és a Kék-tó XII-tóegységétől keletre, a vizsgált terület északkeleti csücskén lévő erdő közt lévő – gyep; a Fiumei út, a Part utca, a Békás (XVIII)-, XIX- és Kocka(XX)-tavak által határolt gyep; a Kék-tó XII. keletiebbi tóegységétől északra lévő erdősávok; a XIII-, Such (VII-IX.)- és Wágner (X, XI, XIV)-tavaktól északra – a vizsgált terület északkeleti csücskén – lévő erdő; az előbbi tótól északra lévő felhagyott gyümölcsös; a 10364/73 hrsz. északnyugati csücske (a Kék-tó I-tóegységétől északra, XII. tóegységétől nyugatra). Azonban a fenti lösz-erdőssztyepp mozaikokat ma már csak a löszsztyepprétek (H5a) (lásd a Fás(XV)-tó nyugati szélének déli része, déli széle; és a Wágner-tó X-tóegységétől északra lévő kökényesedő foltok képviselik. E löszvegetációmozaik fásszárú elemeire csak a vizsgált területen – akár a tavak partján, mezsgyéken, gyepszegélyeken, erdőszéleken, felhagyott gyümölcsösöknél, tanyáknál – felnőtt kökényes (Prunus spinosa) – gyepűrózsás (Rosa canina) – galagonyás (Crataegus monogyna) száraz cserjések (P2b) képviselik. Az egykori lösztölgyesekre, azok regenerációs potenciáljára utalnak a vizsgált terület nyugati szélének északi részén lévő ligetes sáv (10364/52, 54); a Fás(XV)-tó nyugati és déli szélének; a Csaba (XVI)-tótól délre lévő ligetes (facsoportokkal tagolt gyep) sáv, keleti szélének középső részén lévő erdő, keleti szélének déli részén lévő liget; a Povázsay Máté utca déli folytatásánál – a Rendőrségi(VI.)-tótól északra és a Kék-tó XII-tóegységétől keletre, a vizsgált terület északkeleti csücskén lévő erdő közt lévő – gyep; a Kék-tó körüli, s onnan a Jamina Tégla-és Cserépgyártó Rt délkeleti és keleti szélére és a Cserepes utcáig nyúló erdősávok; a XIII-, Such (VII-IX.)- és Wágner (X, XI, XIV)-tavaktól északra – a vizsgált terület északkeleti csücskén – lévő erdő mezei szilei (Ulmus minor), illetve a Csaba (XVI)-tótól keleti szélének középső részén lévő erdő, a Kék-tó XII-tóegységétől északra lévő erdő kocsányos tölgyei (Quercus robur), illetve a Povázsay Máté utca déli folytatásánál – a Rendőrségi(VI.)-tótól északra és a Kék-tó XII-tóegységétől keletre, a vizsgált terület északkeleti csücskén lévő erdő közt lévő – gyep mezei juharai (Acer campestre). A hordalékkúpból felszínre törő regionális talajvízáramlások, illetve a korábban a vizsgált területtől keletre lévő Körös-menti síkságon szétterülő – egymásbafonódó, anasztomizáló, medrüket sűrűn váltogató Fekete- és Fehér-Körös medrekből kiöntő – árvizek, – s ezért a keletre szomszédos ártéren víztelítettebb ártéri talajok, medrek, s emiatt a Békési-sík felöl a Körös-menti síkság felé tartó regionális talajvízáramlások Békési-sík felé való visszaduzzasztása – miatt magasabb talajvízszint elősegíti a Na-sók a regionális talajvízáramlások általi kimosódását a Békési-sík hordalékkúpjából. A bányászat során azonban egyes helyeken a humuszos A-szint letermelésével a Na-sókban gazdagabb szikes B-szint is felszínre került, aminek nyomán a Kocka(XX)-tó nyugati és keleti partján valamint a Fás(XV)-tó délkeleti és délnyugati szélén másodlagosan szolonyeces réti talajok is kialakultak rajta szikes növényzettel (szikes rétek (F2), cickóróspuszták (F1b), mézpázsitos szikfokok (F4)), sőt a Fás(XV)-tó délkeleti csücskén környezetükben zsiókás szikes mocsarak (B6) is ékelődnek a parti nádasokba. Kialakulásukat a felszínre került szikes talajrétegekre jobban ható párologtató vízgazdálkodás és a szomszédos, folyamatosan (talaj)víztelt tavak által magasabban tartott talajvízszint is elősegítette. A bányatavak (lásd II-IV. tavak, Bohn(V.)-tó, Rendőrségi(VI.)-tó, Such-tó VII-IX-tóegységei, Wágner-tó X-XI.-tóegységei és az utóbbitól északra lévő két kisebb bányató (XIV-tó), a Kék-tó északkeleti (XII-tó) és délnyugat (I-tó) tóegységei, a XIII-tó, Csaba(XVI.)-tó, Fás(XV.)-tó, Kacsás (XVII)-tó, Békás (XVIII)-tó, Kocka (XX.)-tó) és a XIII-, Such (VII-IX.)- és Wágner (X, XI, XIV)-tavaktól északra – a vizsgált terület északkeleti csücskén – lévő erdő keleti szélén lévő árok tartósan vízborította nyílt vízfelszínein eutróf hinarasok (A1) kialakulására van lehetőség, míg a fenti vízfelszínek szegélyét nem tőzegképző nádasok (B1a) alkotják, amelyek a tartós vízborítástól mentes felhagyott bányaüregekben (XIX-tó nádasa, III- és IV-tó közti nádas) is megjelennek. A bányászati tevékenység révén térszín kimélyítésével a felszín a fenti okok miatt felszínközelibb talajvízhez került közelebb – mi közben a fenti, szomszédos folyamatosan (talaj)víztelt tavak is a felszín közelében tartják a talajvízszintet -, ami fenti bányatavak, nádasokkal borított bányaüregek peremén mocsárrétek (D34) és az azokon kolonizáló fekete bodzás (Sambucus nigra) üde cserjések (P2a), fűz-nyár ligeterdők (J4) megjelenésének is lehetőséget adott. Mocsárrétek (D34) a Fás(XV)-tó nyugati szélének déli részén, illetve a Kocka(XX)-tó keleti és déli szélén találhatók, míg a fekete bodzás (Sambucus nigra) üde cserjések (P2a) általánosan elterjedtek a fenti bányatavakat övező, bányaüregekben felnőtt nádasokban, azok peremén. A fűz-nyár ligeterdők (J4) csak azok fafajainak – fehér fűz (Salix alba) és a fehér nyár (Populus alba) – elszórt facsoportjaiban van jelen a bányatavak partján, de ezen erdőtársulás fafajai a vizsgált területen kimondottan ritkának tekinthetők. Kisebb fehér nyaras sarjerdő a Kék-tó XII-es keleti tóegységétől északra is található. Az invazív cserjések (P2c), facsoportok (S7), s azok akár erdővé is összeálló állományai – főleg ezüstfások, amerikai kőrisesek (S6), vagy akácosok (S1) – azonban a regenerációs és szukcessziós folyamatokat félreviszik, s sajnos a vizsgált terület nem elbányászott peremén és a bányatavak partján is már ezen tájidegen fásszárúak dominálnak.

A Békéscsaba belterületének déli részéhez illeszkedő, a település nyugati kertvárosias beépítésű Jamina nevű városrészének déli részébe délről benyúló – így északi részén kertvárossal ölelt – Jaminai-bányatavak (Békéscsabai Téglagyári-tavak) túlnyomó része (lásd II-IV. tóegységek, Bohn(V.)-tó, Rendőrségi(VI.)-tó, Such-tó VII-IX-tóegységei, Wágner-tó X-XI.-tóegységei és az utóbbitól északra lévő két kisebb bányató (XIV-tó), a Kék-tó északkeletibb része (XII-tó), a XIII-tó, Csaba(XVI.)-tó, Fás(XV.)-tó, Kacsás (XVII)-tó, Békás (XVIII)-tó, Kocka (XX.)-tó) kiterjedt nyílt vízfelszínnek bír, azaz a tavak jelentős része növényzetmentes, nyílt állóvíz (U9).

A nádasok (B1a) nagyobb aránya miatt a nyílt vízfelszínek kisebb aránya csak a Kék-tó délnyugati I. tóegységénél, míg a III. és IV. tó közt és a XIX-tónál a nyílt vízfelszínek hiányoznak. Jelentősebb kiterjedésű, egybefüggő nádasok természetvédelmi szempontból kedvezően a Jaminai-bányatavaknál igen sok helyen – Kék-tó délnyugati I. tóegységénél, a tavak északnyugati szélére eső III.- és IV.-tavak közt, Such-tó VII-IX-tóegységeinek peremein (főleg e tó délkeleti VIII. tavától keletre, IX. tavától délre lévő csücskén és e tó északi szélén), a Wágner-tó X-XI.-tóegységeinek peremén (különösen annak északi szélén és az attól északra lévő két kisebb tó (XIV-tó) körül), a XIII. tó körül, a Csaba(XVI.)-tó déli és délkeleti részén (az új kilátó körül), a Kacsás (XVII)-tó keleti szélén, a Békás (XVIII)-tó nyugati-északnyugati szélén, a XIX-tó egészét kitöltve – találhatók, amelyek intaktságának megőrzésére nemcsak ezen élőhelyek, hanem e nádasok állatvilágának (különösen gazdag vízimadárvilágának) megőrzése miatt szükség van a jövőben is. Eme intaktabb nádasokat is csak elvétve tagolják horgászhelyek kevés helyen a Such-tó VII-tóegységének nyugati, VIII-tóegységének északnyugati szélén, a Wágner-tó XI-tóegységének déli szélén, a XIII. tó nyugati és északi szélén, sőt a Kék-tó délnyugati I. tóegységénél, a Such-tó IX. tóegységénél, VII. tóegységének északi, déli és keleti, VIII. tóegységének döntő részén, a Wágner-tó X. tóegységénél, XI. tóegységének keleti, nyugati és északi szélén, az eme tóegységektől északra lévő XIV-tó körül, a XIII. tó déli és keleti szélén, Csaba(XVI.)-tó déli és délkeleti szélén (az új kilátó körül), a Kacsás (XVII)-tó keleti szélén, a Békás (XVIII)-tó nyugati-északnyugati szélén, a XIX-tóban, a Jaminai-bányatavak északnyugati szélére eső III.- és IV.-tavak közti bányagödörben ezek még hiányoznak is. Hirtelen mélyülő, meredek partélük miatt szegélyszerű, összefüggőbb, szélesebb – a csekélyebb horgászati jelenlét miatt csekély mértékben fragmentált – nádasok találhatók a II-IV. tóegységek peremén, illetve a Kék-tó északkeletibb része (XII-tó), Békás (XVIII)-tó, Kocka (XX.)-tó körül, míg a Bohn(V.)- ás Rendőrségi(VI.)-tavak körül a kissé intenzívebb horgászati jelenlét miatt már a meredek partél miatt keskenyebb nádasok is kissé fragmentálatabbak, de még mindig kissé szélesebbek. A Csaba(XVI.)-tót – déli-délkeleti (kilátó körüli) szélét kivéve – és a Kacsás (XVII)-tó nyugati szélét horgászhelyekkel intenzíven fragmentált – de kissé széles – nádasok övezik. E tó keleti szélének északi részén a nádasok kiszélesednek, de azok is fragmentáltak horgászhelyekkel. A Fás(XV.)-tavat keskeny, horgászhelyekkel intenzíven tagolt nádasok övezik, amelyeket ott rendszeresebben igyekeznek visszaszorítani. A tartós elöntöttség, mélyebb tómeder – tartósan magas vízszint -, a nádasok lokális elöregedése miatt, illetve egyes esetekben antropogén fragmentáció (horgászhelyek kialakítása, ritkán csónakkal való bejárás) hatására egyes nádasok kisebb állóvizes nyílt vizű mikrofoltokkal tagoltak. Ilyen nádas domináns, de nyílt vízfelszínekkel is mozaikos foltok találhatók az Kék-tó délebbi I.-tóegységének középső és keleti részén; a Such-tó VII. és IX. tóegységeinek határán (előbbi keleti, utóbbi nyugati szélén); a Such-tó VIII-tóegységének északkeleti – IX. tóegységgel határos – szélén, a Such-tó IX-tóegységének északi-északkeleti szélén; a Such-tó IX-tóegységének és a Wágner-tó X-tóegységének határán (előbbi keleti, utóbbi nyugati szélének középső és déli részén); a Wágner-tó XI-tóegységének nyugati (X-tó felé eső) részén; a Wágner-tó északnyugati részére eső – annak XIV-tóegységétől nyugatra, X-tóegységétől északra lévő – kisebb tóegység nyugati szélén; az attól és a Wágner-tó X-tóegységétől északra lévő nádasba ékelt, mélyebb, egykori bányaüreg helyén; a Fás(XV)-tó déli részén lévő szélesebb nádasba ékelten; de a horgászhelyekkel tagolt Fás(XV)-tó északi, nyugati és keleti partjának, a Csaba(XVI)-tót övező (kivéve annak nyugati partjának déli, déli partjának nyugati részét), a Kacsás(XVII)-tó nyugati partjánál lévő nádasok sávjai is e kisebb vízfelszínekkel tagolt nádasok csoportjába tartoznak. Erősebben fragmentált, mikrofoltokra szakadozott nádasok – ahol már táji léptékben a nyílt vízfelszínek dominálnak, a nádasok kiterjedése azokhoz képest jóval kisebb – találhatók a Kék-tó délebbi I-tóegységének középső részén; a Rendőrségi(VI)-tó keleti partjának középső részén lévő frissen nádvágott sávban felsarjadó foltoknál; a Such-tó VII-tóegységének nyugati partjának déli és északi részén, délkeleti csücskén; a Such-tó VII és VIII-tóegységének határánál lévő nyílt vízfelszínen (előbbi déli, utóbbi északi szélére esően); a Such-tó VIII-tóegységének északkeleti szélén; a Such-tó IX-tóegységének délnyugati (VII-VIII-tóegységek felé eső) és északkeleti részén; a Wágner-tó X-tóegységének északi és délkeleti (XI-tóegysége felé eső) szélén; a Wágner-tó XI-tóegységének délnyugati, északnyugati-északi-északkeleti szélén (azaz a XIV-tóegység és az attól nyugatra lévő, Wágner-tó északnyugati részére eső kisebb tó felöli szélén), a Wágner-ró XIV-tóegységének keleti szélén és az attól nyugatra lévő – e tó XI-tóegységétől északra lévő -, a Wágner-tó északnyugati részén lévő kisebb tóegység déli felén; a Csaba(XVI)-tó délnyugati részén; s elszórtan a Fás(XV)-tó keleti partjának középső részén és e tó déli szélén lévő nádas nyugati részébe benyúló nyílt vízfelszínen, illetve e nádas keleti részének északi szélén. Ezen kívül a IV-tó déli szélén, a III-tó északkeleti csücskén is vannak hasonlóan kisebb nádasok, előbbi a parton, utóbbi a nyílt vízfelszínen. Kisebb száraz nádasok a vizsgált terület északnyugati szélén a 10364/54 hrsz. északi részén is találhatók a Wágner utca déli részének keleti szélén lévő 10364/63 hrsz telek keleti szélén L-alakban és egy kisebb bányaüregben a Wágner utca déli részének keleti szélén lévő 10364/64-66 hrsz telektől keletre. A vizsgált terület északkeleti részén- a Such(VII-IX.)-, Wágner(X, XI, XIV.)- és XIII-tavaktól északra lévő, azokat északról határoló – erdő keleti szélébe ékelődő mély, rendszeresen vízborította árok nyílt vízfelszínen apró békalencsés (Lemna minor) eutróf hinarasok (A1) is találhatók az árok szélét, gyakran akár középső részét borító nádasok mellett. Azon nádasok, amelyek rendszeresen kiszáradnak, legfeljebb sekély, időszakos vízborítással bírnak – sőt jellemzően száraz nádasok, mert akár gyepek kezeléshiány – s emiatti tápanyagfelhalmozódás – miatti benádasodásával jöttek létre gyakran cserjésednek, facsoportokkal tagoltakká válnak. Ilyen csejésedő, fákkal tagolt nádasok a Kék-tó keletebbi XII-tóegységének déli szélén; a XIII-tó északi partjának nyugati részén; a Wágner-tó X-XI tóegységeit északról határoló erdő déli szélén lévő nádasban e tavak felé nyúlva, a X-tóegység északkeleti csücske, a XI-tóegység északi partja közelében; a vizsgált terület északkeleti csücskén – a Such(VII-IX.)-, Wágner(X, XI, XIV.)- és XIII-tavaktól északra – lévő erdő keleti szélébe délről a Wágner-tó XIV-tóesgységét északról határoló felhagyott gyümölcsös felöl benyúlóan; a Such-tó VII-tóegységének nyugati és északi (XIII-tó felé eső, eme két tó közti) szélén; a Such-tó VIII-tóegységének nyugati és déli szélén, a Rendőrségi(VI)-tó északi, északkeleti, déli, nyugati és keleti szélének középső és déli szélén; az Bohn(V)-tó nyugati szélének északi és középső részén, keleti szélének északi részén; a IV-tó nyugati szélén, az attól északra – a III-tó felé – eső nádas nyugati szélén; a II-tó északnyugati csücskétől északra – a Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. telephelyéhez bevezető út keleti szélén – lévő egykori sekélyebb bányaüregekben; a Such-tó VIII-IX-tóegységeinek, a Wágner-tó X-tóegységeinek déli széleitől és a Wágner-tó XI-tóegységének délnyugati csücskétől délre lévő út mindkét oldalán; a Békás(XVIII)-tó északkeleti, déli szélén (utóbbi esetben a XIX-tó  északkeleti szélére is átnyúlóan); a Kacsás(XVII)-tó déli szélén; a XIX-tótól keletre és a Békás(XVIII)-tótól délre eső gyep középső részének mélyebb térszínein; a Fás(XV)-tó déli szélén lévő nádas déli, délnyugati és keleti szegélyeinek szárazabb, északnyugati csücskének üdébb részein, elszórt foltokban e tó keleti partjának déli és északi részén, a nyugati partjának északi részét határoló út nyugati – az attól nyugatra lévő 013/1 hrsz. Wágner utca keleti – szélén (az e két földút közé ékelt nádasodott gyepen); a Csaba(XVI)-tó délkeleti csücskén, nyugati partjának déli, déli partjának nyugati részén; az e tó északabbi részét keletről határoló erdő északi részének nyugati szélén lévő kisebb bányaüregben; a Kacsás(XVII.)-tó déli szélén; a Kocka (XX)-tó északi (egyben a XIX-tó déli), északnyugati, keleti szélén; a XIX-, Kocka(XX)-, Kacsás(XVII)- és Békás(XVIII)-tavak közti nádasban.

A Fás(XV.)-tó délebbi részének parti zónájában a nádasoktól a part irányába más, kisebb kiterjedésű üde, mocsári élőhelyek, sőt kis kiterjedésben szikes élőhelyek is előfordulnak. E tó keleti partjának déli részén (a kilátó körül) magassásrétek (B5), sőt a kilátó közelében a taposottabb tóparton a szikes élőhelyek közé sorolt szikes rétek (F2), mézpázsitos szikfokok (F4), vakszikek (F5) is megtalálhatók. A szikes élőhelyek kialakulásában a talaj felszínközeli rétegeiben jelenlévő nártrium, a párologtató vízgazdálkodás, a szomszédos tó ellennyomó hatása és a térszínbe mélyülő felszín miatt felszínközeli talajvízszint mellett szerepe van a horgászhelyekhez bejáró gépjárművek taposásának is, amelyek nemcsak tömöríti a talajt talajfizikai értelemben ezen élőhelyeknek kedvezve, de eltávolítja a bányászat befejeződését követően kialakult humuszos A-szintet is, ami miatt a B-szintben jelenlévő szikes altalaj a felszínre kerül. Szintén a horgászhelyekhez bejáró gépjárművek taposása okozta kátyúk esővíztáplálta pocsolyáiban fordulnak elő kis kiterjedésben mézpázsitos szikfokok mellett csetkákás mocsarak (B3) a Fás(XV.)-tó nyugati partjának déli szélén. Eme taposás hatására kialakult szikes élőhelyek, csetkákások fenntartása, fennmaradási esélye kétséges, hisz a további gépjármű okozta taposás elpusztítja, csökkenti az azokat alkotó növények állományait, mi közben a gépjárművek általi taposás okozta zavarás (taposás hatására felnyíló gyep, illetve kimélyülő felszín, amelyek közül különösen ez utóbbinak van nagy jelentősége, mert e mikroformákban képes a lehulló csapadék összegyűlni, a mélyebb térszíneken a nátriumot tartalmazó altalaj a felszín közelébe kerülni, ami a szikesek, a felszínmélyedésekben összegyűlő időszakos vízállások pedig a csetkákások kialakulásának kedveznek a mélyedésekben összegyűlő víztöbblet miatt, míg e változások a gyomos száraz gyepek, mocsárrétek fajainak kedvezőtlenek) segítette elő azok kialakulását gyomos száraz gyepek, mocsárrétek helyén. A szikes élőhelyek közé sorolt kisebb cickóróspuszta (F1b) foltok a Kocka (XX.)-tó déli és keleti partja mentén, míg zsiókás szikes mocsarak (B6) a Kocka (XX.)-tó keleti partjának déli részén lévő nádasába is ékelten – a parton előforduló fenti szikes gyepek közelében, nem messze a kilátótól – fordulnak elő.

Mocsárrétek (D34) csak kis kiterjedésben vannak jelen a vizsgált területen köszönhetően annak, hogy a bányarézsűk viszonylag meredekek, a talajvízszint alá szedés széles területen történt meg, nem alakultak ki sok helyen kimélyített, de nem talajvíz alá nem szedett félüde térszínek. Ennek megfelelően ecsetpázsitos mocsárrétek a vizsgát területen a Fás(XV.)-tó déli részének nyugati és keleti partján, a Kocka (XX.)-tó déli és keleti partja mentén és a Csaba(XVI.)-tól keletre fordulnak elő. A mocsárrétek kiterjedését a kezeléshiány (legeltetés, kaszálás hiánya) miatt terjeszkedő nádasok, cserjések, s főleg ezüstfa alkotta facsoportok is csökkentették.

Jobb természetességű löszsztyepprétek (H5a) Fás(XV.)-tó nyugati szélének déli részét határoló háton (a Horseland lovastanyától északra), e tó déli szélén, a Such-tó IX-es és a Wágner-ró X-tóegységétől északra lévő erdő déli szélébe ékelt kökényesedő tisztásokon fordulnak elő elszórtan. E kisebb löszsztyepprétfoltok túlvészelték a korábbi bányászati tevékenységet, így azok fontos fajforrásként (propagulumforrásként) szolgálhatnak a sztyeppréti fajok visszatelepedése (magvetéssel, széna-, szénamurhaterítésel visszatelepítése) szempontjából a Jaminai-bányatavakat övező, nem elbányászott térszíneken kialakult gyomos száraz gyepek természetesebb löszsztyepprétek felé való regenerációjához. Ezen gyepek megőrzésére különösképp ügyelni kell, azok taposásától, beerdősítésétől, arra további fák, cserjék telepítésétől tartózkodni kell, mi közben biztosítani kell a kezelést (kaszálás, legeltetés). A Fás(XV.)-tó nyugati szélének déli részét határoló hát (a Horseland lovastanyától északra), s az e tó déli szélén lévő löszgyepek kaszálását ezért a jövőben is biztosítani kell, míg a a Such-tó IX-es és a Wágner-ró X-tóegységétől északra lévő erdő déli szélébe ékelt kökényesedő tisztásokon a cserjésedés miatt eltűnőben lévő mikrofoltok megőrzése érdekében mérsékelt cserjeirtás javasolt – akár mérsékelt legeltetéssel, kaszálással, amihez az is alkalmat adhat, ha a tó ezen partján sétányok, ösvények kerülnek kialakításra.

Gyomos száraz gyepek (OC) képzik a vizsgált terület gyepeinek legnagyobb részét, amelyek a bányászati felhagyást követően viszonylag fajgazdag gyomkészlettel regenerálódtak a horgászati célú, szabadidős emberi taposás ellenére is, amely a tavak környékén jellemző. Azonban érdemes ezek löszsztyepprétek felé való regenerációját a jövőben is elősegíteni, amelynek feltétele a kezelés (kaszálás, legeltetés) megléte, de eme regenerációs folyamatok segíthetők akár a fenti vizsgált területen előforduló, vagy a közelebbi-tágabbi táji környezetben jelenlévő löszsztyepprétekről származó löszgyepi fajok magvának vetésével, a löszszyteppréteken kaszált széna (abból származó szénamurha) terítésével. Gyomos száraz gyepek találhatók nagyobb területen a Wágner-tó XIV. tóegységétől északra lévő felhagyott gyümölcsös tisztásában, kiritkult faállományának alapmátrixában; a XIII-tól északra (amely facsoportokkal tagolt, mezei szilesedik, kökényesedik); a Rendőrségi(VI.)-tótól északra – a Kék-tó XII. tóegységétől keletre – (amely lucernaparlagból regenerálódik, kisebb-nagyobb elszórt facsoportokkal tagolt); a Kék-tó I. tóegységétől északra és XII. tóegységétől nyugatra – a II. tótól északra – nyugati szélén facsoportokkal tagoltan a vizsgált terület északnyugati csücskén (egykori bányaüreg feltöltésével egyenetlenül feltöltött és csak mérsékelten (csak sekély talajtakarás, előzetes felszínplanálás hiánya, ami miatt az inert hulladék a felszínre bukkan, s ezért és a felszín egyenetlenségei miatt e gyepsáv déli fele nem kaszálható, csak az északi része, ami miatt a cserjésedés, erdősödés, nádasodás, magaskórósodás is megindult) rekultivált inert hulladékdepónia helyén); a Part utca és a Fiumei út északkeleti szegletében (azaz a Békás(XVIII)-tótól délre, a XIX-tótól keletre és a Kocka (XX.)-tótól keletre és délre) eme utak mentén nagyobb sűrűségben, a gyepen kisebb foltokban, mérsékelten cserjésekkel, facsoportokkal tagoltan, nádasodó mikromélyedésekkel; kisebb nádasodó-ezüstfásodó foltban a Békás(XVIII)-tó, a XIX-tó, a Kocka (XX.)-tó és a Kacsás (XVII.)-tó közt; a Csaba(XVI.)-tó déli részétől keletre (az ott lévő Part utca menti, attól nyugatra lévő, eme tótól keletre lévő erdő tisztásán) és délre (facsoportokkal, cserjésekkel tagoltan). Kisebb, keskeny, a horgászati jelenlét miatt gyakran taposott (taposott gyomnövényzettel (OG) mozaikos), a kezeléshiány (legeltetés, kaszálás hiánya) miatt erősebben cserjésedő, erdősödő, a horgászok által is ültetett fákkal, cserjékkel tagolt gyomos száraz gyepek találhatók a II-,III.- és IV.-tavak keleti és nyugati szélén (utóbbi esetben a igen elszórtan annak délnyugati csücskén is); a Bohn(V.)-tó déli, keleti és nyugati szélein, a Rendőrségi(VI.)-, a Fás (XV.)- és Csaba(XVI.)-tavak körül, a Such-tó VII-IX-tóegységeinek nyugati peremein, a Wágner-tó X-XI.-tóegységeinek déli, XI. tóegységének keleti peremein, a XIII. tó északi, nyugati és keleti szélén, a Kacsás (XVII)-tól nyugati, északi és déli szélén, a Békás (XVIII)-tó északi szélén. A Fás(XV)-tó keleti partjának déli részére eső kilátótól északra lévő rézsű nádasodó, cserjésedő, gyomos száraz gyepét taposás érte, ami miatt ott a nagy kiterjedésű csupasz talajfelszíneket gyomos száraz gyepek (OC), taposott gyomnövényzet (OG), nádasok (B1), fekete bodzás (Sambucus nigra) üde cserjések (P2a), tájidegen fák (S7) sarjainak mikrofoltjainak egymással versengő foltjai borítanak. Itt a taposás mérséklésével, elkerülésével időt kell adni a gyepregenerációra, vagy akár a nádasok, cserjék, fák felsarjadására. Amennyiben a gyepek lennének a cél élőhelyek, ahhoz kaszálás lenne szükséges, ami a nádasokat, cserjék, fák felsarjadását nehezíti, míg annak hiánya utóbbi három élőhely regenerációjának kedvez.

Eme gyepeken a kezeléshiány (kaszálás, legeltetés hiánya) spontán terjeszkednek a cserjék, fák, de a horgászok is számos fásszárút ültettek. E cserjéseket őshonos jó részt fekete bodza (Sambucus nigra) –  ritkábban, veresgyűrűs som (Cornus sanguinea), a Csaba(XVI.)-tó északi partján mogyoró (Corylus avellana) – alkotta üde cserjések (P2a); zömében kökényes (Prunus spinosa), gyakran gyepűrózsás (Rosa canina), ritkábban galagonyás (Crategus monogyna), fagyalos (Ligustrum vulgare) száraz cserjések (P2b);  illetve spontán, invazívan a gyomos száraz gyepeken terjedő, azok megmaradását, löszsztyepprétek felé való regenerációját akadályozó közönséges ördögcérnás (Lycium barbatum), ritkábban – nádasodó környezetben – japánkeserűfüves (Reynoutria japonica), és a horgásztavaknál ültetett kínai boróka (Juniperus chinensis), nyugat tuja (Thuja occidentalis), keleti életfa (Biota orientalis), mályvarózsa (Alcea rosea), kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis), kerti gyöngyvessző (Spirea vanhouttei), s a környező kertvárosokból (lásd Jamina a II-IV-tavaktól nyugatra, a X-XI, XIV. Wágner-tótól keletre és a II-IV-, XIII-, Bohn(V.)-, Rendőrségi(VI.)-, Such (VII-IX.)-, Wágner (X, XI, XIV)-, Kék (I, XII)- tavaktól északra), kiskertekből (lásd Part utcától és Fiumei úttól (a XIX-, Békás (XVIII)-, Csaba(XVI.)-, Kocka (XX.)-tavaktól) keletre) kivadult orgona (Syringa vulgaris) alkotta tájidegen cserjések (P2c) alkotják. Kimondottan jelentős kökényes száraz cserjések találhatók a XII-tótól északra lévő erdőfolt nyugati szélén, amely az attól nyugatra lévő gyomos száraz gyepek rovására terjeszkedik, de ezen cserjések számos énekesmadár költő- és táplálkozóhelyei is. Az őshonos fafajú facsoportok (RA) ritkák, azokat a tópartokon fehér nyár (Populus alba), szürke nyár (Populus canescens), fehér fűz (Salix alba), azoktól távolabb a szárazabb termőhelyeken mezei szil (Ulmus minor), mezei juhar (Acer campestre), kocsányos tölgy (Quercus robur), virágos kőris (Fraxinus ornus) alkotja. A tájidegen fafajú facsoportok (S7) túlnyomó hányadát a vizsgált területen intenzíven terjedő, invazív, de a száraz, déli irano-pontusi sztyeppzónában őshonos (így a klímaváltozás várható hatásaihoz is jó alkalmazkodó), számos madárköltőhelyéül szolgáló ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) alkotja. Kimondottan gyakoriak a környező kertvárosokból (lásd Jamina a II-IV-tavaktól nyugatra, a X-XI, XIV. Wágner-tótól keletre és a II-IV-, XIII-, Bohn(V.)-, Rendőrségi(VI.)-, Such (VII-IX.)-, Wágner (X, XI, XIV)-, Kék (I, XII)- tavaktól északra), kiskertekből (lásd Part utcától és Fiumei úttól (a XIX-, Békás (XVIII)-, Csaba(XVI.)-, Kocka (XX.)-tavaktól) keletre) kivadult gyümölcsfák (főleg szilva (Prunus domesica), ringló (Prunus insititia), vérszilva (Prunus cerasifera f. atropurpurea), dió (Juglans regia) kisebb arányban cseresznye (Prunus avium), meggy (Prunus cerasus), alma (Malus domestica), körte (Pyrus communis)), amelyekből – szilvás, almás – nagyobb, gyomos száraz gyepekkel, nádasokkal és kökényes-gyepűrózsás száraz cserjésekkel tagolt felhagyott gyümölcsös (O12) is található a Wágner-tó XI, XIV tóegységeitől északra. Szintén felhagyott gyümölcsösnek tekinthető a vizsgált terület északnyugati szélén a 10364/54 hrsz. északi részén (a Wágner utca déli részének keleti szélén lévő 10364/61-62 hrsz. telkek kertjével keletről határosan). A főleg a IV-tó nyugati és déli, a Fás (XV.)-tó nyugati, a II-, Rendőrségi(V.)- és Csaba(XVI.)-tavak északi, a Kék-tó déli (I.-tó) és keleti (XII-tó) partjára és a vizsgált terület északi szélén lévő Tó utca déli oldalán lévő házsor déli szélére ültetett nemes nyaras (Populus euramericana) fasoroknak tájképi, klímaregulációs (árnyékolás, felmelegedésmérséklés, szélcsillapítás, csapadékfelfogás, párologtatás) és kisebb részt költőhelyi szerepe van. A tájidegen fafajú facsoportokat ezen kívül amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudo-acacia), zöld juhar (Acer negundo), eperfa (Morus alba), bálványfa (Ailanthus altissima), nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), turkesztáni szil (Ulmus pumila), csörgőfa (Koelreuteria paniculata), juharlevelű platán (Platanus x hybrida), a tavak partján szomorúfűz (Salix alba ssp. vitellina), spirálfűz (Salix matsudana ’Tortuosa’), s a Csaba(XVI.)-tótól délre akár nagy példányokban is cukorjuhar (Acer saccharum) alkotja.

Tájléptékű élőbhelytérképen e cserjések, facsoportok két kategóriával ábrázolhatók. Az egyik kategória a gyepeken kisebb sűrűségben, borítással felsarjadt facsoportok, cserjések csoportja, amelyek a Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. telephelyéhez vezető (II-IV-tavakat nyugatról határoló) úttól nyugatra lévő – a Wágner utca déli részének keleti oldalán lévő kerteket keletről határoló – 10364/52, 54 hrsz-okra eső sáv északi (a 10364/57-58 hrsz. telkektől keletre) és déli (a 10343-10350 hrsz. telkektől keletre) részén; a II.-tó északnyugati csücskétől északra – a Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. telephelyéhez vezető út keleti szélén – lévő cserjésedő, nádasokkal borított sekélyebb bányagödör északi és délkeleti szélén; a Rendőrségi(VI)-tő, Kék-tó keleti XII-tóegysége, a XIII-tó és Jamina kertvárosa (Povázsai Máté utca déli vége) közti gyepen (főleg e gyep északi, középső és keleti részén); a XIII-tó északnyugati csücskén; a vizsgált terület északkeleti részén – a Such(VII-IX.)-, Wágner(X, XI, XIV.)- és XIII-tavaktól északra lévő, azokat északról határoló – erdő északi szélén (a Tó utca déli szélén lévő telkek déli szélének keletebbi részén) és északkeleti (Fiumei út felöli szélén lévő) csücskébe ékelten; a Rendőrségi(VI)-tó nyugati szélének déli és északi részén, délnyugati csücskén; a Bohn(V)-tó keleti szélének északi és déli részén, nyugati szélén, délkeleti és délnyugati csücskén; a Fás(XV)-tó északi-északkeleti csücskén, nyugati szélének északi és középső részén, keleti szélének délebbi részén, déli szélén (ez utóbbi helyen löszgyepen); a Csaba(XVI)-tótól délre lévő gyepen, e tó keleti szélén (dél felé az utak mentén kiszélesedve, a tó keleti szélének középső részétől keletre – e tó és a Part utca közt – lévő erdő nyugati szélére is kiterjedve), északkeleti csücskén, nyugati szélének középső szélén és északnyugati csücskén; a Kacsás(XVII)-tó nyugati szélén, északnyugati csücskén, a Kocka(XX)- és XIX-tavaktól keletre, a Békás(XVIII)-tótól délre lévő gyep északi részén, nyugati, és déli (Part utca északi széle menti), keleti (Fiumei út nyugati széle menti) útmezsgyékkel határos szélein; Kocka(XX)-tótól délnyugatra eső Part utca északi oldala menti mezsgyében fordulnak elő a vizsgált területen. Kiterjedtebb, sűrűbb, egybefüggő – gyepeket már elvétve vagy egyáltalán nem tartalmazó – facsoportok, cserjések találhatók a Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. telephely délnyugati csücskénél; a II-tó északi, keleti, nyugati, a III-tó és az ezen tótól délre lévő – az e tó és a IV-tó közi – nádas nyugati, keleti, a IV-tó déli, keleti és nyugati szélein; a fenti három tóegységtől, a III-és IV-tavak közti nádastól nyugatra lévő Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. telephelyéhez vezető úttól nyugatra lévő – a Wágner utca déli részének keleti oldalán lévő kerteket keletről határoló – 10364/52, 54 hrsz-okra eső sáv középső részén (a 10364/60-62, 71, 10350-10363 hrsz. telkek kertjeitől keletre); az Bohn(V)-tó északi szélén, keleti szélének középső részén; a Rendőrségi(VI)-tó nyugati szélének középső részén; a Kék-tó déli I-tóegységének déli szélén; a XIII-tó nyugati szélén; a Such(VIII)-tó nyugati-délnyugati szélén; a Rendőrségi(VI)-tó, a Kék-tó keleti részén lévő XII-tóegység, XIII-tó és a jaminai kertváros (Povázsai Máté utca déli vége) közti gyep északi részén; a vizsgált terület északkeleti részén – a Such(VII-IX.)-, Wágner(X, XI, XIV.)- és XIII-tavaktól északra lévő, azokat északról határoló – erdő északnyugati szélén (a Tó utca déli szélén lévő telkek déli szélének nyugatabbi részén); a Wágner tó XIV-tóegységének keleti, XI-tóegységének keleti és déli szélén; a Békás(XVIII)-tó keleti szélén; a Kocka(XX)-tótól délre lévő Part utca északi oldali mezsgyéjében; a Csaba(XVI.)-tó nyugati, északi, déli szélén, északkeleti, délkeleti csücskén, az annak keleti partjának középső részét határoló – e tó és a Part utca közi – erdő északkeleti szélén, délkeleti és délnyugati nyúlványában és az e tótól délre lévő gyepet északról, nyugatról és keletről határoló faállománynál (jó részt ezüstfás); a Fás(XV)-tó délnyugati csücskénél, s kisebb foltokban annak keleti partjának középső részén és az e tó nyugati partjának középső részét határoló utak (így a 013/1 hrsz. Wágner utca keleti széle) mentén.

A vizsgált területen egy nagyobb, egy közepes és egy kisebb erdőfolt valamint egy szélesebb erdősáv is található, azaz 4 folt erdőnek tekinthető. A legnagyobb erdőfolt a vizsgált terület északkeleti csücskén – a Such(VII-IX.)-, a Wágner (X, XI, XIV.)-, XIII-tavaktól északra – található sarjerdő, ami táji léptékben tájidegen fafajokkal elegyes erdőnek (RD) tekinthető. Ezen erdő igen változatos fafajkészletű, szerkezetű különösen, hogy a lékek becserjésedése révén jelentős kökényes foltokkal tagolt, ahol e cserje fa méretűvé is nő (kökényerdő), de e lékekben számos – környező Jamina kertvárosából, kiskertekből kivadult – gyümölcsfa (főleg szilva (Prunus domesica), ringló (Prunus insititia), vérszilva (Prunus cerasifera f. atropurpurea), dió (Juglans regia) kisebb arányban cseresznye (Prunus avium), meggy (Prunus cerasus), alma (Malus domestica), körte (Pyrus communis)) – is található. Ezen nagyobb sarjerdőt alapvetően csoportosan elegyesen – akár nagyobb homogén foltokban is – amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), akác (Robinia pseudo-acacia) alkotja, de gyakori elegyfa az ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) és szinte egyetlen egy őshonos fafajként a mezei szil (Ulmus minor). Ezen sarjerdő még 2011-ben is viszonylag nyílt állományszerkezetű volt, inkább erdős sztyeppe fiziognómiát mutatott, azaz a gyep alapmátrixban fák, cserjék mikrofoltjai ékelődtek, de azóta főleg a kökény, gyümölcsfák és az amerikai kőris sarjainak felnövekedése nyomán a lékek, tisztások beerdősödtek, becserjésedtek, a faállomány zárult, még ha az kiterjedt – de sűrű, zárt – közbeékelt kökényes cserjés foltokkal is bír. Kisebb léptékben valójában ez az erdő kökényes száraz cserjések(P2b), amerikai kőrises tájidegen fafajú erdők (S6) és akácos (S1) foltok mozaikjának tekinthető, amelyekben a mezei szil is őshonos fafajként felsarjadt, de borítási aránya kicsi. Eme erdőfolt északi szélén egy nagyobb amerikai kőrises foltban 50 tős védett téltemető (Eranthis hyemalis) állomány is található.

A Kocka (XX.)-tótól nyugatra, a Csaba(XVI.)-tótól keletre és a Kacsás (XVII)-tótól délre lévő erdő – amelynek  déli-középső részébe és északkeleti csücskébe tisztás is ékelődik – alapvetően tájidegen fafajokkal elegyes erdő (RD), bár annak északi –  fenti tavakhoz közelebb eső, azok közé ékelődő – része egységes ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) alkotta tájidegen fafajú erdőnek (S6) tekinthető.

Ezen erdő középső és déli része valójában csoportosan elegyes, nagyobb őshonos és tájidegen fafajú facsoportok sarjainak kiterjedésével, záródásával kialakult spontán faállomány, amely kisebb léptékben tájidegen ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) alkotta tájidegen fafajú erdő (S6), akác (Robinia pseudo-acacia) alkotta akácos (S1) alkotva – és fehér nyár (Populus alba) alkotta őshonos jellegtelen puhafás erdő (RB), illetve mezei szil (Ulmus minor), mezei juhar (Acer campestre) és érdekes módon nemesített, piramis formához tartozó kocsányos tölgy (Quercus robur) alkotta jellegtelen keményfás erdő (RC) kisebb erdőfoltokból áll, amelyek együttese tájszinten tájidegen fafajokkal elegyes erdőt (RD) ad ki.

A vizsgált terület északnyugati részén lévő oldalára fordított T-betűhöz hasonlító szélesebb erdősáv a Kék-tó XII-tóegységét övezi, de észak felé kiterjed a Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. telephely déli és északi szélének kelet részére, keleti szélére is eme telephely fenti oldali takarófásítását is alkotva felerészt a telephely telkén kívül. Eme erdősáv keskeny sávban észak felé (a 10364/74 hrsz. északnyugati csücskén) egészen a Cserepes utca déli széléig nyúlik. Ez az erdősáv azért értékes természetvédelmi szempontból különösen, mert középső és középső részén nagyobb, összefüggő foltokban, de mozaikosan idősebb, nagytermetű fák alkotta őshonos fafajú erdőrészek is találhatók: az erdősáv középső részén (a Kék-tó XII-tóegységétől északra) kocsányos tölgy (Quercus robur), mezei juhar (Acer campestre) alkotta jellegtelen keményfás erdők (RC), fehér nyár (Populus alba) alkotta jellegtelen puhafás erdők (RB), míg eme erdősáv északi – a Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. telephely északkeleti szélétől a Cserepes utca déli széléig nyúló (10364/74 hrsz. északnyugati csücskén) – részén mezei szil (Ulmus minor) alkotta jellegtelen keményfás erdők (RC) található. Eme erdősáv középső részének nyugati része – a Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. telephelyének keleti szélén – amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), körte (Pyrus communis) és csörgőfa (Koelreuteria paniculata) alkotta tájidegen fafajú erdő (S6), déli – Kék-tó XII-tóegységét övező – része ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) alkotta elszórtan mezei szillel (Ulmus minor), nemes nyárral (Populus euramericana), akáccal (Robinia pseudo-acacia) elegyes, lékeiben kökényes-gyepűrózsás cserjésekkel bíró tájidegen fafajokkal elegyes erdő (RD), de eme erdősáv nyugati – a Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. telephelyének déli szélének keleti részén lévő – ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) mezei szil (Ulmus minor), szilva (Prunus domesica), ringló (Prunus insititia) alkotta nyúlványa is ebbe az erdőtípusba sorolható.

Szintén tájidegen fafajokkal elegyes erdőnek (RD) tekinthető a Bohn(V)-tó nyugati szélének középső részén a tóba nyúló félszigeten kialakult, facsoportokból az újulat felnövekedésével zárult faállomány. A Fás(XV)-tó nyugati szélének északi részét határoló út és a 013/1 hrsz. Wágner utca közti amerikai kőrises állomány mérete alapján határeset a nagyobb facsoport és az erdő közt, így akár az is tájidegen fafajú erdőnek (S6) tekinthető.

A II-IV-tavakat nyugatról határoló Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. telephelyéhez bevezető út nyugati szélén lévő 10364/52, 54 hrsz-okra eső sáv középső, középső-nyugati részén – a Wágner utca déli részének keleti szélén lévő 10364/63-66, 68-71, 10351-10363 hrsz. kertek keleti széléhez illeszkedően – kistáblás gyümölcsösök (T8) is találhatók.

A Fás(XV)-tó északnyugati csücskétől nyugatra – az azt határoló út, a 02, 014 hrsz Kereki út és a 013/1 hrsz. Wágner utca által határolt háromszögben – a 013/2 hrsz-ra esően kistáblás szántó (T6) is található a vizsgált területen. Szintén a tavakhoz közelebbi szántónak számít a Fás(XV)-tó nyugati partjának északabbi részét nyugatról határoló utaktól nyugatra lévő – a 015/3, 11 hrsz. tanyákat északról, délről és keletről határoló – lucernás a 015/3, 11 hrsz-ok keleti részén és a 015/10, 12 hrsz-okon, ami az évelő szántóföldi kultúrákat (T2) képviseli. Jellemzően a vizsgált tavakat nem övezik szántók, azok azoktól távolabb találhatók, ami legalább e forrásból mérsékli a tavak eutrofizációját, feltöltődését elősegítő – noha a nádasok, eutróf hinarasok, fásszárúak kedvezésének kedvező – közvetlenebb tápanyagbemosódás-, terhelés valószínűségét, s más a vízminőséget rontó, a halaknak – de más állatoknak, növényeknek sem kedvező – mezőgazdasági vegyszerek (növényvédőszerek) felszíni leöblítéssel vagy talajvízáramlásokkal való bemosódását.

A Fás(XV)-tó délnyugati csücskén a 015/4, 8, 016/2, 17 hrsz-okon és e tó nyugati partjának északi részétől keletre a 015/3, 11 hrsz-ok nyugati részén tanyák (U10) is találhatók, amelyeket tájidegen fafajú facsoportok (S7), kistáblás gyümölcsösök (T8), gyomos száraz gyepek (OC) és épületek, utak (U11), hulladékdepóniák (U5) mikrofoltjainak mozaikjai alkotnak.

Telephelyi épületeknek (U4) számít a Fás(XV)-tó délkeleti csücskén lévő kilátó, az attól északabbra lévő kisebb épület, a Fás(XV)-tó nyugati partjának középső részén lévő WC, Csaba(XVI)-tó és a Rendőrségi(VI)-tó közti épület és a Rendőrségi(VI)-tó nyugati partjának középső részén lévő épület.

Viszonylag kiterjedt úthálózat (U11) található a vizsgált területen, ami döntően földút. Ilyen földút a Csaba(XVI)-tavat keletről határoló erdőt keletről övező 030 hrsz. Part utca; a tórendszer északkelet-délnyugat irányban metsző fő gerincút keletebbi szakasza a 10364/2 hrsz-ra és a 032/3 hrsz. északi, a 10364/74 hrsz. déli szélére esően (a tőle északra lévő Such (VII, IX)-, és Wagner(X, XI)- illetve az attól délre lévő Kacsás(XVII)- és Békás(XVIII)-tavak közt); a Rendőrségi(VI)-tó és a Such-tó VII-VIII tóegységei közti (előbbi nyugati, utóbbi keleti szélére eső) út; a Rendőrségi(VI)- és Bohn(V)-tavak közti (előbbi nyugati, utóbbi keleti szélére eső) 10364/3 hrsz-ra és a 10364/74 hrsz. délnyugati csücskére eső út; a II-IV-tavak (valamint a II-III-tó közti nádas) és a Bohn(V)-tó (előbbi nyugati, utóbbi keleti szélére eső) közi út; a Jamina Tégla-és Cserépgyártó Rt. telephelyéhez délről a 10364/54 hrsz. keleti és a 10364/73 hrsz. nyugati szélén bevezető – a II-IV-tavakat és a II- és III-tavak közti nádast – nyugatról határoló út; a Bohn(V) és Rendőrségi(VI)-tavakat északról határoló – előbbi tó vonalában a Kék-tó nyugati I. tóegységétől délre eső, e két tó közti – ösvény; a  Rendőrségi(VI)-tóhoz északról a jaminai Povázsai Máté utca felöl bevezető, egymást keresztező párhuzamos nyomvonalakkal bíró út, valamint annak keleti kiágazása a XIII-tó északi partja mentén; a vizsgált terület északkeleti csücskén – a Such(VII-IX.)-, Wágner(X, XI, XIV.)- és XIII-tavaktól északra – lévő erdőt északról határoló út; a Csaba(XVI)-tó keleti (egyben a Kacsás(XVII)-tó nyugati partján lévő, déli végén kettéágazó) szélén lévő 015/7h, d hrsz-okra eső út; a Csaba(XVI)-tó nyugati (egyben a Fás(XV)-tó keleti) partján lévő 015/7b hrsz-ra eső út; és a szintén e hrsz-ra eső Csaba(XVI)-tó déli partján lévő út; a Csaba(XVI)-tó keleti partján lévő 015/7b hrsz. utat és a 030 hrsz. Part utcát a Csaba(XVI)-tó keleti szélén lévő erdő északabbi harmadán (a 032/3g hrsz. északi szélén) keresztül összekötő ösvény; a Fás(XV)-tó nyugati partján lévő, egymással több (10 horgászlejáró) ponton kapcsolódó két párhuzamos út – amelyből a nyugatabbi egymásba fonódó szakaszokkal a 013/1 hrsz. Wágner utcára esik, míg a keletebbi a tóparton fut, de a tó nyugati partjának északi részén (a 015/3, 10-12 hrsz-októl keletre) annak is van két egymással párhuzamos, egymásba fonódó szakasza -, illetve az e tó déli partja mentén haladó (016/18 hrsz-ra eső), valamint a fenn már említett keleti (Csaba(XVI)-tó nyugati partján lévővel közös) partján lévő utak. A vizsgált terület keleti szélét (a Wágner(XI, XIV)-tótól és a Békás(XVIII)-tótól keletre lévő) határoló, 10529/4, 12439 hrsz-ra és a 12764 hrsz. nyugati végére eső Fiumei utca; a Kocka(XX)-tótól délre lévő Part utca 031 hrsz-ra eső szakasza; illetve a bányatavak északi harmadát északkelet-délnyugati irányban metsző Kereki út nyugatabbi, nyugatról benyúló (Jamina és a tavak középső részén lévő – Csaba(XVI)-tó és a Rendőrségi(VI)-tó közti – telephelyi épület közt) – a IV-tó és Fás(XV)-tó, valamint a Csaba(XVI)-tó és a Bohn(V)-, illetve Rendőrségi(VI)-tavak közti – szakasza bír csak szilárd burkolattal.

Kisebb hulladékdepóniák (U5) a Csaba(XVI)-tótól délre lévő 015/7a hrsz. gyep északi szélén találhatók. E szegély nyugatabbi részén két zöldhulladék depónia van az ezüstfák takarásában, míg eme alrészlet északkeleti csücskén útjavításra használt törött cserépdepónia található.

4.2 A vizsgált terület állatvilága

A védett puhatestűek közül a vizsgált terület gyepein, erdeiben általánosan elterjedt az éti csiga (Helix pomatia)

A cserjésedő-erdősödő gyepek kedveznek a védett lepkék közül a nappali pávaszem (Inachis io) és az atalanta lepke (Vanessa atalanta) jelenlétének, amely így eme élőhelyeken általánosan elterjedt.

A tavakat övező nádasok kedveznek a védett halak közül a réti csík (Misgurnus fossilis) jelenlétének. E hal, de más halfajok számára is kimondottan fontos nemcsak a tavak vízminősége, de az azt övező nádasok minél nagyobb arányú megmaradása is.

A bányatavak nyílt vízfelszínei, nádasai jó szaporodó-, táplálkozó- és telelőhelyek a kecskebéka (Rana esculenta) a tavi béka (Rana ridibunda), a kis tavibéka (Rana lessonae), a zöld varangy (Bufo viridis), barna varangy (Bufo bufo), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a zöld levelibéka (Hyla arborea), s a Natura 2000-es jelölő fajnak is számító dunai gőte (Triturus dobrogicus), vöröshasú unka (Bombina bombina) számára, amelyek telelés és táplálkozás céljából a bányatavakat övező gyepeken, erdőkben is megjelenhetnek. A zöld levelibéka számára kimondottan kedvező az, hogy jelenős számban vannak jelen cserjések, fák a tavak körül, s 3 nagyobb erdőfolt is előfordul a vizsgált területen. Ezen kétéltűek számára kimondottan fontos nemcsak a tavak vízminősége, de az azt övező nádasok minél nagyobb arányú megmaradása is.

A védett hüllők közül a vízisikló (Natrix natrix) és a Natura 2000 jelölő fajnak számító mocsári teknős (Emys orbicularis) nádasai szintén jó táplálkozó-, telelő- és szaporodóhelyet nyújtanak, de e célból megjelenthetnek a bányatavakat övező cserjésedő-erdősödő gyepeken is. Számukra épp ezért szintén kimondottan fontos nemcsak a tavak vízminősége, de az azt övező nádasok minél nagyobb arányú megmaradása is. A fürge gyík (Lacerta agilis) számára viszont a tavak körüli gyepek minél nagyobb arányú megtartása a kedvező, mert azok e faj táplálkozó-, szaporodó- és telelőhelyei. Nem kedveli a gyepek magaskórósodását, nádasodását, cserjésedését, erdősödését, ami miatt a gyepek kezelése (kaszálás, legeltetés) a fürge gyík szempontjából kimondottan fontos. Ezért a kevés löszsztyepprét megőrzése kezeléssel, a löszgyepek regenerációjának elősegítése kimondottan kedvező a fürge gyíknak.

A védett madarak közül kiemelendők a bányatavak nyílt vízfelszíneihez és nádasaihoz kötődő fajok, amelyek közül örvendetesen viszonylag nagyobb állományban (25-30 egyed) rendszeresen táplálkozás céljából jelen van a különleges élőhelyvédelmi intézkedést igénylő Natura 2000 fajnak számító fokozottan védett nagy kócsag (Egretta alba) – a természetvédelem címermadara -, amely egyes tóegységeken (lásd főleg a tórendszer északi részén (Kék-tó délnyugati I. tóegysége, a III.- és IV.-tavak közt, Such-tó VII-IX-tóegységei, a Wágner-tó X, XI., XIV-tóegységei, a XIII-tó, illetve a délebbi tóegységek közül a XIX-tó, a Csaba(XVI.)-tó déli és délkeleti része, a Kacsás (XVII)-tó keleti széle, a Békás (XVIII)-tó nyugati-északnyugati széle) terjedő, zártabb, kiterjedtebb nádasok miatt várhatóan nemcsak táplálkozás céljából lesz jelen, de eme kiterjedt, avasodó nádasok miatt a jövőben költésével is számolni kell, ami miatt ezen kiterjedtebb nádasok megőrzése, zavartalanul tartása kimondottan fontos számára. Táplálkozni a környező gyepekre is kijárnak, mert a táplálékuk kisemlősökből, hüllőkből, kétéltűekből is áll, amelyek azokon is előfordulnak. A nádasok és a nyílt vízfelszínek jelenléte kedvez az Európai Közösség területén rendszeresen előforduló egyéb madárfajok közé sorolt, védett szürke gém (Ardea cinerea), dankasirály (Larus ridibundus), sárgalábú sirály (Larus michahellis), búbos vöcsök (Podiceps cristatus), vízityúk (Gallinula chloropus), bütykös hattyú (Cygnus olor), a fokozottan védett, különleges élőhelyvédelmi intézkedést igénylő vörös gém (Ardea purpurea), bakcsó (Nycticorax nycticorax), a nem védett, Európai Közösség területén rendszeresen előforduló egyéb madárfajok közé sorolt nyári lúd (Anser anser),  szárcsa (Fulica atra), tőkés réce (Anas platyrhynchos), de mivel a szürke gém, a vörös gém és a sirályok potenciális, a búbos vöcsök (becsült költőpár: 8-10), vízityúk (becsült költőpár: 20-25), szárcsa (becsült költőpár: 40-50), bütykös hattyú (becsült költőpár: 2-3), nyári lúd (becsült költőpár: 10-12), tőkés réce (becsült költőpár: 50-60) aktuális költőhelyei e területen is nádasokhoz kötődnek, így azok épségének, zavartalanságának megőrzése szempontjukból is fontos. A nádasok intaktságának, zártságának, nagyobb szélességének, zavartalanságának megőrzése kimondottan fontos a nádasokhoz még jobban kötődő madaraknak (lásd a vizsgált területen költő és táplálkozó különleges élőhelyvédelmi intézkedést igénylő Natura 2000 fajnak  számító, fokozottan védett törpegém (Ixobrychus minutus) (becsült költőállomány: 10 pár), bölömbika (Botaurus stellaris) (becsült költőállomány: 10 pár), az egyéb Európai Közösség területén rendszeresen előforduló Natura 2000-es madárfajnak számító, védett guvat (Rallus aquaticus) (becsült költőállomány: 12 pár), cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scipaceus) (becsült költőállomány: 50 pár), nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) (becsült költőállomány: 40 pár), nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) (becsült költőállomány: 35 pár)), mert nemcsak költő-, de táplálkozóhelyük is ez az élőhely számukra. Legalább 10 pár különleges élőhelyvédelmi intézkedést igénylő, védett barna rétihéja (Circus aeruginosus) költ a vizsgált terület nádasaiban, noha e madár táplálkozása a nádasokon, nyílt vízfelszíneken túl a környező gyepekre is kiterjed. A hirtelen mélyülő, mélyvízű, kiterjedt nyílt vízfelszínnel rendelkező Jaminai-bányatavak telelőhelyet biztosítanak akár olyan észak-európai tengerpartokhoz kötődő madaraknak is, mint a bukórécék vagy a búvárok. Így a Fás(XV.)-tón védett, különleges élőhelyvédelmi intézkedést igénylő Natura 2000-es fajnak számító jeges búvár (Gavia immer) és a sarki búvár (Gavia arctica) is telelt már 2023 január-februárjában, amelyek megjelenése nemcsak Békés megyében, de Magyarországon is kivételes, ami növeli e tavak természetvédelmi értékét.

A bányatavakat övező kiterjedtebb gyepeken táplálkozik – esetlegesen költ a védett, Európai Közösség területén rendszeresen előforduló madarak közé sorolt barázdabillegető (Motacilla alba), sárga billegető (Motacilla flava), búbos pacsirta (Galerida cristata), mezei pacsirta (Alauda arvensis), míg a különleges élőhelyvédelmi intézkedést jelentő, fokozottan védett fehér gólya (Ciconia ciconia) számára e gyepek kizárólag táplálkozóhelyek.

A ligetes tájszerkezetet igénylő madárfajok számára kimondottan kedvező a bányatavakat övező cserjésedő, erdősödő gyepek, a gyepek és az erdők közeli jelenléte, mert a fásszárúak költő- és leshelyek, míg a gyepek táplálkozóhelyek e madaraknak. A vizsgált területen eme élőhelypreferenciával rendelkező madarak az Európai Közösség területén rendszeresen előforduló egyéb madárfajok közé sorolt, védett karvaly (Accipiter nisus), héja (Accipiter gentilis) (a vizsgált terület északnyugati, kiterjedt erdőkkel bíró, Such- és Wágner-tavakkal határos szegélyén rendszeresen vadászik), vörös vércse (Falco tinnunculus), egerészölyv (Buteo buteo), kuvik (Athene noctua), erdei fülesbagoly (Asio otus) (a Csaba-tótól délre lévő facsoportokkal tagolt gyep ezüstfáinak elhagyott szarkafészkében 1 pát költ), sordély (Emberiza calandra), házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros), cigány-csaláncsuk (Saxicola rubicola), rozsdás csaláncsuk (Saxicola rubetra), mezei veréb (Passer montanus), búbos banka (Upupa epops), zöld küllő (Picus viridis), vetési varjú (Corvus frugilegus), holló (Corvus corax), a különleges élőhelyvédelmi intézkedést igénylő, védett tövisszúró gébics (Lanius collurio), valamint a nem védett, de az Európai Közösség területén rendszeresen előforduló madárfajok közé sorolt seregély (Sturnus vulgaris) és az egyik fenti védettségi kategóriába sem tartozó szarka (Pica pica), házi véreb (Passer domesticus), parlagi galamb (Columba livia domestica).

A gyepek cserjésedése, a tópartok cserjései, facsoportjai, illetve a fenti 3 nagyobb erdőfolt lehetővé teszi az erdei madarak költés- és táplálkozáscélú megjelenését is a vizsgált területen, így a vizsgált terület madárfaunájának része a védett, az Európai Közösség területén rendszeresen előforduló Natura 2000-es fajnak számító kékcinege (Parus coerulea), széncinege (Parus major), fülemüle (Luscinia megarhynchos), feketerigó (Turdus merula) énekes rigó (Turdus philomelos), őszapó (Aegithalos caudatus), sárgarigó (Oriolus oriolus), csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collbita), mezei veréb (Passer montanus), erdei pinty (Fringilla coelebs), tengelic (Carduelis carduelis), zöldike (Carduelis chloris), meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), csuszka (Sitta europaea), barátposzáta (Sylvia atricapilla), kerti poszáta (Sylvia borin), kerti geze (Hippolais icternia), kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus), ökörszem (Troglodytes troglodytes), nagy fakopáncs (Dendrocopos major), a védett, különleges élőhelyvédelmi intézkedést igénylő karvalyposzáta (Sylvia nisoria).  E facsoportok, erdők telelőhelyet biztosítanak a védett, az Európai Közösség területén rendszeresen előforduló Natura 2000-es fajnak számító sárgafejű királyka (Regulus regulus) és a fenyőrigó (Turdus pilaris) számára is.

A védett emlősök közül a Natura 2000 jelölő fajnak számító vidra (Lutra lutra) szintén jelen van a nádasokkal övezett Jaminai-bányatavaknál, amely számára szintén fontosak nemcsak a nyílt vízfelszínek, hanem az azokat övező, azok körüli kiterjedtebb, búvó- és szaporodóhelynek számító nádasok is. Emiatt a vidra számára is főleg a tórendszer északi része (Kék-tó délnyugati I. tóegysége, a III.- és IV.-tavak közt, Such-tó VII-IX-tóegységei, a Wágner-tó X, XI., XIV-tóegységei, a XIII-tó alkalmasabb élőhely, de a déli, zavartabb tóegységeknél is jelen lehetnek, különösen a szélesebb nádasokkal bíró Csaba(XVI.)-tó déli és délkeleti részén, a Kacsás (XVII)-tó keleti szélén, a Békás (XVIII)-tó nyugati-északnyugati szélén.

A bányatavakat övező gyepeken előfordul a védett keleti sün (Erinaceus concolor), a vakondok (Talpa europaea), mezei cickány (Crocidura leucodon), de a sün a cserjésedő-erdősödő részeken, sőt a vizsgált terület 3 nagyobb erdőfoltjában is előfordul.

A vizsgált terület 3 nagy erdőfoltja és a bányatavak körüli fák egyre inkább odvasodnak, így a denevérek számára telelő-, szaporodó- és pihenőhelyet kínálhatnak a jövőben még inkább, ami miatt az idős, odvasodó fák (főleg nyarak, füzek) megtartására is törekedni kell. A vizsgált terület felett rendszeresen vadászik kora este a védett korai denevér (Nyctalus noctula).

4.1 A veszélyeztető tényezők feltárása

A vizsgált terület jellemzően olyan élőhelyekkel rendelkezik, amelyek közvetlenül a nyílt vízi területekhez, halastavak medreikhez és azokat övező csatornákhoz kapcsolódnak. Továbbá jelen vannak a padkás szikesek és gyepes területek, urbanizált zónák, illetve őshonos és behurcolt fafajokból álló erdősávok, fasorok és facsoportok. Szántóföldek és gyümölcsösök is megtalálhatóak, amelyek szintén az élőhelyi sokszínűséget gazdagítják (4. ábra).

4. ábra: A bányatavak jellemző felszínborítása

A térség gyepes területeinek biodiverzitását kettős fenyegetés éri. Egyrészt a mezőgazdasági tevékenység kiterjesztése, mint például az átalakítás szántófölddé, károsan érinti az értékes növényi állományokat, beleértve a pannon szikes sztyeppeket, mocsarakat és a síksági pannon löszgyepeket. Ezek a beszántások közvetlenül az élőhelyek pusztulásához vezetnek. Másrészt, a kaszálási gyakorlatok elhagyása vagy hiánya az élőhelyek avarosodását és gyomosodását idézi elő, ami elősegíti a cserjésedést és a fajkészlet megváltozását, továbbá kedvez az inváziós fajok terjedésének. A térségben egyik fenntartható tájgazdálkodási módja, a terület élőhelyeinek fennmaradását és egészséges állapotának megőrzését biztosító legeltetés. Hiánya esetén a szukcessziós folyamatok eluralkodnak, ami az élőhelyek zsugorodásához és degradálódásához vezet. Ennek következtében a terület gyomosodik és cserjésedik, mely folyamat során a helyi fajkészlet átalakul, és az inváziós fajok térhódítása is fokozódik. A szántóföldi intenzív művelés során alkalmazott vegyszerek használata tovább rontja az élőhely állapotát, különösen érintve a pannon szikes sztyeppeket, mocsarakat és a síksági pannon löszgyepeket, amelyek így a fajok pusztulásának kockázatával szembesülnek.

A régi, őshonos fás élőhelyek csökkenése jelentősen befolyásolja a védett korai denevér (Nyctalus noctula) populációit, mivel ezek az élőhelyek biztosítják a faj számára a kölykezéshez és táplálkozáshoz szükséges körülményeket. Amennyiben az öreg, odvas fák hiányoznak, a denevérek nem találják meg a szükséges életfeltételeket, ami a terület elhagyásához és a populáció csökkenéséhez vezet. Az idegenhonos fafajok bevezetése az erdőfelújítási projektekben további kockázatokat jelent. A nem megfelelő szakértelemmel kezelt erdők, különösen a ligeterdők, ki vannak téve ennek a veszélynek. Az idegenhonos fajok beillesztése az élőhely kiterjedésének csökkenését idézheti elő, és bizonyos esetekben az erdei aljnövényzet eltávolítása fajvesztést eredményezhet. Az erdőökoszisztémák számára létfontosságú lábon álló vagy a talajon fekvő holt faanyag eltávolítása tovább rontja a helyzetet, mivel ezek a struktúrák kritikus búvóhelyet biztosítanak a korai denevérek számára.

A térség revitalizációs tevékenységei, mint a tanösvények, makadám utak és kilátók kialakítása, mérsékelt forgalomnövekedéssel járnak, ami közvetlen veszélyt jelenthet a szikesek, mocsarak és löszgyepek növényzetére, valamint az itt élő, értékes állományú vöröshasú unkára (Bombina bombina) és dunai tarajosgőtére (Triturus dobrogicus). A forgalom növekedése fokozza az állatok járművek általi elgázolásának kockázatát, az új vagy felújított utak pedig az élőhelyek károsodását és megsemmisülését okozhatják. Különösen nagy veszélynek vannak kitéve azok az élőhelyek, amelyek közvetlenül Jamina városrész lakóterületei mellett találhatóak, ahol a szikesek és azok élőközösségei, mint az erdei fülesbagoly és a korai denevér, különösen érzékenyek a településekhez közeli területeken megfigyelhető illegális hulladéklerakásra, talaj- és vízszennyezésre, járművek vagy emberek okozta taposásra és zavarásra, valamint a vegyszerterhelésre. Ezek a tényezők az élőhelyek degradációját, gyomosodását és végül megsemmisülését idézhetik elő. 

A tervezési területen fekvő földutak használata csapadékos időszakokban jelentős környezeti károkat okozhat (5. ábra). Ilyenkor a gépjárművek gyakran nem követik a meglévő utakat, hanem a sáros és összeszabdalt útszakaszokat kerülve a mellettük lévő területekre hajtanak rá, ami különösen a gyepterületek esetében vezet az élőhelyek sérüléséhez és degradációjához. Ennek elkerülése érdekében létfontosságú a meglévő földutak rendszeres és alapos karbantartása, és szigorúan csak a kijelölt nyomvonalak használatának biztosítása, ezzel minimalizálva a természeti területek járművek általi további károsodását.

5. ábra: A térség infrastruktúrával veszélyeztetett területei

A Kenderföldek városrész csatornázatlansága következtében a dél-keleti területet felszíni és felszín alatti vizek szennyezése fenyegeti. Ez a diffúz szennyezés, amely részben a helyi lakossági, részben pedig a mezőgazdasági tevékenységekből eredő tápanyagterhelésből és egyéb szennyeződésekből származik, különös veszélyt jelent a zöld küllő (Picus viridis) és a réti csík (Misgurnus fossilis) állományára. A szennyező anyagok függvényében oxigénhiány vagy mérgezés is előfordulhat, ami az állatok elpusztulásához, és ezzel az állományok létszámának csökkenéséhez vezethet. Különösen a réti csík állományát érinti hátrányosan a szennyezett víz, melynek mértéke folyamatosan csökken. A természetes eutróf tavak, mint a Magnopotamion vagy a Hydrocharition növényzete, a diffúz szennyezők beáramlása következtében eutrofizálódik.

A térség jelentősen szembesül az idegenhonos inváziós fajok problémájával. Ezek a fajok negatívan befolyásolják a területen megtalálható fehér nyár (Populus alba), szürke nyár (Populus canescens), fehér fűz (Salix alba), továbbá a szárazabb termőhelyeken előforduló mezei szil (Ulmus minor), mezei juhar (Acer campestre), kocsányos tölgy (Quercus robur) és virágos kőris (Fraxinus ornus) alkotta ligeterdők természetességét és szerkezetét. Ezek az inváziós fajok agresszív terjedésük révén átformálják az élőhelyek struktúráját és kiszorítják az őshonos fajokat, így alapvetően megváltoztatva a biodiverzitást. Emellett bizonyos őshonos fajok is problémát jelenthetnek, amennyiben a megfelelő kezelési módszerek, mint a kaszálás vagy a legeltetés hiányában túlszaporodnak, ezzel szintén az élőhely szerkezetét módosítva.

Tűzesetek előfordulhatnak szándékos vagy az egyre szárazabbá váló időjárási viszonyok következtében, és ezek az események gyakran az élőhelyek károsodásához vagy akár teljes leégéséhez vezetnek. Különösen veszélyeztetettek ebben a kontextusban a nádasokban korán költő madárfajok, mint a bölömbika (Botaurus stellaris), a nagy kócsag (Ardea alba), a vörös gém (Ardea purpurea) és a barna rétihéja (Circus aeruginosus) (6. ábra).

6. ábra: Nádas vegetáció tűzveszélyességi zónája (10 m)

 Ezek a fajok már a nádas újranövését megelőzően, az avas nádasban kezdenek el költeni, amely területeket gyakran égetik meg a kezelés részeként. Amennyiben a tüzek nem okoznak közvetlen pusztulást, a költőhelyek folyamatos csökkenése és az élőhelyek zsugorodása jelentheti a legnagyobb fenyegetést. Továbbá, a kis vöcsök (Ixobrychus minutus), a guvat (Porzana porzana), a nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) és a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) nem telepednek meg újra az égetés után károsodott területeken, ami hosszú távon a populációk kiszorulásához vezethet.5. ábra: A térség vízrajza és a kapcsolódó természeti alrendszerek

 A hidrológiai viszonyok módosítása, mint a vizes élőhelyek lecsapolása és a belvizek levezetése, szignifikánsan hozzájárul a vízhez kötődő fajok élőhelyeinek elvesztéséhez. Emellett a gyepes élőhelyek struktúrája is átalakul, ha a szükséges vízellátottság nem biztosított, ami a fajkészlet változását eredményezi. Ezek a beavatkozások különösen veszélyesek a szikes sztyeppek, mocsarak és löszgyepek élőközösségeire. Kiemelten érintett fajok, mint a vöröshasú unka (Bombina bombina), a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a réti csík (Misgurnus fossilis) és az atalanta lepke (Vanessa atalanta), különösen érzékenyek ezekre a változásokra, mivel azok közvetlenül befolyásolják életképességüket és reprodukciós sikereiket.A csatornázási célból történő vízi és part vegetáció kezelésekor a Közönséges vidra (Lutra lutra) kerül szintén veszélye. mivel a vidra kedveli a parti, partközeli vegetáció strukturális diverzitását, az ezt csökkentő, lefolyást elősegítő munkálatok negatívan befolyásolhatják élőhelyét.

A térség rovarpopulációi értékes, nagyobb összefüggő csoportot alkotnak, amelyek aktivitása kiemelten a tavaszi lombzáródás előtti időszakra koncentrálódik, amikor a lárvák az egyes tisztások között vándorolnak. Amennyiben az élőhelyek közötti kapcsolatok – a konnektivitás – csökkennek vagy megszakadnak, a gyepfoltok közötti összeköttetés hiányában a rovarpopulációk fokozatosan eltűnhetnek. A rovarfajok számára elengedhetetlen a bozótos erdőszegélyek és a nyílt gyepfoltok együttes jelenléte. Az erdei tisztások túlzott beerdősülése ezen összetett élőhelystruktúra megbomlását eredményezi, ami a rovarpopulációk visszaszorulásához vezethet, ezáltal csökkentve a biodiverzitást és az ökoszisztéma stabilitását.Szintén veszélyeztető tényező a fajösszetétel változás, illetve szukcesszióban bekövetkező zavarok. A tisztások cserjésedése, kétszikű tápnövényeik eltűnése a Stys-tarsza lokális populációinak elvándorlását okozhatja.

A ragadozás, mint természetes ökológiai folyamat, jelentős hatást gyakorolhat a populációkra. A Mocsári teknős (Emys orbicularis) esetében különösen a vidra (Lutra lutra) által okozott predáció jelent veszélyt, amely mind a fiatal, mind a felnőtt egyedeket érinti, potenciálisan csökkentve az állomány nagyságát. Emellett a róka (Vulpes vulpes) fészekrabló tevékenysége is komoly fenyegetést jelent, különösen a teknősök szaporodási időszakában, amikor a tojások és fiatal egyedek sebezhetőbbek. Ez a két ragadozófaj jelentős hatással van a mocsári teknősök populációjának dinamikájára és túlélési esélyeire.

A klímaváltozás által előidézett regionális szárazodási tendencia, valamint az aszályok gyakoriságának növekedése és a csapadékmennyiség csökkenése jelentős veszélyforrást jelentenek. Ezek a változások komoly kihívások elé állítják az adott térség ökoszisztémáit, különösen érintve a vízigényes élőhelyeket és azokon élő fajokat. A csökkenő vízellátás és a magasabb hőmérsékletek által okozott stressz kritikusan befolyásolhatja az élővilág diverzitását és a természetes élőhelyek stabilitását. Ezek az élőhelyek különösen érzékenyek a vízellátás változásaira, így az alábbi hatások megfigyelhetők:

1. A vizes élőhelyek, mint a tavak és mocsarak, függnek az állandó vagy szezonális vízellátástól. Aszályos időszakokban a vízszint csökkenése vagy a teljes kiszáradás előfordulhat, ami az élőhely struktúrájának és funkciójának alapvető megváltozásához vezet. Ez csökkentheti vagy teljesen megszüntetheti azokat a mikrohabitátokat, amelyek kritikusak bizonyos vízi és nedvességet kedvelő fajok számára.

2. A szikes gyepek, amelyek speciális talajtípusokon, gyakran magas sótartalom mellett alakulnak ki, szintén sérülhetnek a vízhiány következtében. A csökkent vízrendelkezés a sók felgyülemlését eredményezheti a talaj felszínén, ami tovább növelheti a talaj sótartalmát és megnehezíti a növények túlélését. Ez a folyamat csökkentheti a biodiverzitást, mivel a kevésbé sótűrő fajok elpusztulhatnak vagy elvándorolhatnak.

3. Mind a vizes, mind a szikes élőhelyeken élő fajok összetétele megváltozhat, mivel azok a fajok, amelyek kevésbé alkalmazkodtak a szárazabb körülményekhez, csökkenhetnek vagy eltűnhetnek. Új fajok, amelyek jobban tűrik a szárazságot és a magas sótartalmat, megjelenhetnek, ami átalakítja az ökoszisztémák dinamikáját és potenciálisan csökkenti az eredeti biológiai sokféleséget.

4. A vizes és szikes élőhelyek fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, mint például a vízszabályozás, a biodiverzitás fenntartása és a szén-dioxid megkötése. Ezeknek a szolgáltatásoknak a csökkenése negatív hatással lehet az emberi közösségekre is, különösen azokban a régiókban, ahol a lakosság nagymértékben függ az ilyen természeti erőforrásoktól.