Tájföldrajzi szempontból vizsgált terület a Maros, a Tisza és a Körösök hordalékkúpjának tekinthető Körös-Maros köze középtáj északkeleti, kiemelkedésben lemaradt peremét alkotó alacsony, ármentes síkságának: a Békési-síknak a része.

A vizsgált terület felszíni üledékeit felső pleisztocén infúziós lösz alkotja. Ez alatt van az az agyag, amit a helyi cserépgyártáshoz felhasználva bányásztak ki a bányatavak helyén.

Geomorfológiai szempontból a vizsgált terület eredendően folyóhát volt, amelybe a korábbi bányászat nyomán felhagyott bányaüregek (XIX-tó nádasa, III- és IV-tó közti nádas, a XIII-, Such (VII-IX.)- és Wágner (X, XI, XIV)-tavaktól északra – a vizsgált terület északkeleti csücskén – lévő erdőbe ékelten), bányatavak (lásd II-IV. tavak, Bohn(V.)-tó, Rendőrségi(VI.)-tó, Such-tó VII-IX-tóegységei, Wágner-tó X-XI.-tóegységei és az utóbbitól északra lévő két kisebb bányató (XIV-tó), a Kék-tó északkeleti (XII-tó) és délnyugat (I-tó) tóegységei, a XIII-tó, Csaba(XVI.)-tó, Fás(XV.)-tó, Kacsás (XVII)-tó, Békás (XVIII)-tó, Kocka (XX.)-tó), árkok (a XIII-, Such (VII-IX.)- és Wágner (X, XI, XIV)-tavaktól északra – a vizsgált terület északkeleti csücskén – lévő erdő keleti széle) révén mesterséges depressziók mélyülnek ma. A feltöltés miatt a 10364/73 hrsz. északnyugati csücskén – a Kék-tó déli I. és keleti XII. tóegysége által határolt gyepen – kisebb mesterséges kiemelkedések is vannak, de az utóbbi tótól északra lévő erdőben is vannak meddőanyag deponálásából származó mesterséges kiemelkedések.

A vizsgált terület klímája mérsékelten meleg-meleg és száraz. A napsütéses órák számának évi összege 2000 körüli, amiből nyáron 810 óra körüli, télen kissé 190 óra fölötti napfény várható. A globálsugárzás az 1961-1990 közti időszakban 4700-4800 MJ/m², ami országosan a legnagyobb értékek közé tartozik.

Az évi középhőmérséklet 10.2-10.4 ⁰C, míg a vegetációs időszak középhőmérséklete 17.1-17.3 ⁰C. A napi középhőmérséklet április 9-10 és október 19-20 közt 192-194 napon át van 10 ⁰C felett. A fagymentes időszak hossza 186-187 nap, ami április 16-17-től október 20-ig tart. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok sokévi átlaga 34.3-34.6 ⁰C, míg a minimumoké kevéssel -18 ⁰C alatt van. A téli átlaghőmérséklet az 1961-1990 közti időszakban -1-0⁰C volt, ami az 1971-2000-es időszakra átlagosan 1⁰C-ot emelkedve a globális felmelegedés hatására 0-1 ⁰C-ra nőtt, ami a fagyok gyakoriságának, hosszának csökkenésével, hosszabb téli fagymentes időszakok megjelenésével is járt. Az 1961-1990-es és 1971-2000-es időszakban is a tavaszi és őszi átlaghőmérséklet 11-12 ⁰C, míg a nyári átlaghőmérséklet 20-21 ⁰C volt. A forró napok száma (35⁰C-ot elérő vagy meghaladó napi maximumhőmérsékletű napok száma) az 1961-1990-es időszaki 0.8-ról az 1971-2000 időszakra 1.6-1.8-ra, a hőségriadós napok száma (25⁰C-ot meghaladó napi középhőmérsékletű napok száma) az 1961-1990-es időszaki 6-7-ről az 1971-2000 időszakra átlagosan 2 nappal 8-9-ra nőtt a globális felmelegedés eredményeképp. A tavaszi fagyos napok (0⁰C alatti minimum hőmérséklettel bíró napok) száma az 1961-1990-es időszaki 12-14 napról az 1971-2000-es időszakra átlagosan 2 nappal 14-16 napra nőtt, ami jól jelzi a klímaváltozás hatására fokozódó szélsőségeket, ami a tavaszi hőmérsékleti szélsőségek fokozódásában is tetten érhető növelve akár a tavaszi fagyos napok számát is veszélyeztetve a vizsgált területen is jelenlévő gyümölcskultúrákat, azok termésérlelését.

Az évi csapadékösszeg 550-570 mm volt az 1980-as évekig, míg ezen érték az 1961-1990-es és 1971-2000-es időszakokat is figyelembe véve 525-550 mm-re csökkent jelezve a klíma szárazodását. Ezen mennyiségből 320-330 mm esik a vegetációs időszakban. Ugyanakkor e csökkenés nem észlelhető a legutóbbi időszak évszakos csapadékbevételében – azaz a recens időszakban nem volt további csökkenés, mivel az 1961-1990-es és 1971-2000-es időszakban is az átlagos téli és őszi csapadékösszeg 100-125 mm, az átlagos tavaszi csapadékösszeg az 125-150 mm, az átlagos nyári csapadékösszeg 175-200 mm volt. Ebből jól látszik, hogy a legtöbb csapadék – köszönhetően a konvektív feláramlásokhoz kötődő zivatarokhoz – nyáron esik, a júniusi kontinentális csapadékmaximum is erre az időszakra esik, míg az ősz és a tél szárazabb. A 30 mm-t meghaladó csapadékos napok száma az 1970-1990-es időszakra az 1961-1990-es időszaki 0-0.5-ös intervallum felső értékét érte el. Az átlagos téli csapadékintenzitás az 1961-1990-es 4.5-5 mm/nap-os értékről 5 mm/nap-ra nőtt, ami jelzi a klímaváltozáshoz kötődően az egy nap alatt lehulló téli csapadékmennyiség növekedését (a melegebb levegő által befogadott több vízpárának is köszönhetően), annak jelentőségének fokozódását. Szintén növekedés tapasztalható az őszi csapadékintenzitásban, mivel az 1961-1990-es 5.5-et közelítő értékről az 1971-2000-es időszakra ez az érték már a 6-ot közelítő értékre nőtt. A téli és az őszi csapadékintenzitás fokozódása a szubmediterrán hatás fokozódását jelzi Békéscsabán, amely egyfajta másodlagos csapadékmaximumot produkál lévén a mediterrán ciklonok egyre gyakrabban érik el, befolyásolják napjainkban e település éghajlatát. Az 1961-1990-es és az 1971-2000-es időszakban is ugyanakkor változatlan maradt az átlagos tavaszi (5-5.5 mm/nap) és nyári (6.5-7 mm/nap) csapadékintenzitás. A száraz időszak maximális hossza az 1961-1990-es időszak alapján télen 18-19, tavasszal 15-16, nyáron 14-15 nap, ősszel 23 nap volt, ami azt jelzi, hogy leginkább ősszel várhatóak hosszú csapadékmentes időszakok (lásd tartós anticiklonális helyzet részben szubmediterrán hatásra az un. „vénasszonyok nyara” időjárási eseményhez kapcsolódóan), de a télen is a hosszú, száraz időszakok gyakoriak, míg tavasszal az időjárás nagyobb változékonysága, nyáron a konvektív feláramlásokhoz kötődő gyakoribb zivatarok miatt csak rövidebb, tartós csapadékmentes időszakok várhatók. 1971-2000 közt a csapadékmentes napok száma a nyári félévben 134-136, míg a téli félévben 138-140 volt Békéscsabán. A hótakarós napok száma átlagosan 31-34 volt az 1980-as évekig, de ez a globális felmelegedés miatt azóta csökkent. Az átlagos maximális hóvastagság akkor még 17-18 cm is volt. A potenciális evapotranspiráció az 1961-1990-es és 1971-2000-es időszakokban is 680-700 mm volt. Az évi átlagos vízhiány 150 mm volt még az 1980-as évekig. Az 1961-1990-es időszakot figyelembe véve Békéscsabán a klimatikus vízmérleg 125-150 mm-es éves hiányt mutatott, ami kisebb mértékű vízhiánycsökkenés, ami a növekvő jelentőségű őszi és téli csapadékkal magyarázható, ami a globális felmelegedéssel fokozódó párolgást kompenzálta, ám az 1971-2000-es időszakot figyelembe véve szintén 150 mm-es éves vízhiányt tapasztalunk, azaz ismét egy szárazabb, de melegebb, több párolgással járó időszak következett. Összességében azonban ez a 150 mm-es érték közel állandó, az éves vízhiány e körül mozgott évtizedes léptékben. Az ariditási index az 1980-as évekig 1.23-1.28-es értéket mutatott, azonban az 1961-1990-es időszakot figyelembe véve ez az érték már 0.8, azaz egyértelműen az arid tartományba csúszott el a település klímája. A módosított Pálfai-féle aszályindex értéke itt az 1961-1990-es időszakra 4.5-4-75.

A leggyakoribb szélirány a főleg télen jellemező északi és a mediterrán ciklonok, nyári zivatarok idején különösen jellemző déli, azaz a meridionális irányítás itt már a klímaváltozás előtt is jellemzőbb volt, s az Atlanti-óceán felöl érkező, csapadékot szállító nyugati-északnyugati szelek kevésbé voltak gyakoriak jelezvén a kontinentalitás fokozódását és a medencehatást. Az átlagos szélsebesség 2.5-3 m/s közti.

Békéscsaba, Magyarország délkeleti részén fekvő város, a Kárpát-medence mérsékelt kontinentális éghajlati övezetében helyezkedik el. A város klimatikus adottságait jelentősen befolyásolja a földrajzi elhelyezkedése, ami hatással van a helyi gazdaságra, mezőgazdaságra és a lakosság életmódjára.

Békéscsaba éghajlata mérsékelt kontinentális, jellemzően meleg nyarakkal és hideg, de nem túl zord telekkel. Az éves középhőmérséklet körülbelül 10.5°C körül mozog, a legmelegebb hónap, július átlaghőmérséklete 20-21°C, míg a leghidegebb hónap, januáré -1°C körül alakul (OMSZ, 2022). Az éghajlatot jelentősen befolyásolják az atlanti és a kontinentális légáramlatok, amelyek változatos időjárási viszonyokat eredményeznek.

A város évi csapadékmennyisége átlagosan 550-600 mm között változik, ami az országos átlagnak felel meg. A csapadék eloszlása viszonylag egyenletes az év folyamán, de a legnagyobb mennyiségű csapadék általában a késő tavaszi és kora nyári hónapokban esik, ami összefügg a kontinentális éghajlati jellemzőkkel.

A megyeszékhely területén a szélviszonyok változatosak, általában mérsékelt erősségű szelek fújnak. A domináns szélirány az északnyugati és délkeleti, amelyek a városon átáramló levegő minőségét és a mezőgazdasági tevékenységeket is befolyásolják (OMSZ 2022).

Békéscsaba mérsékelt kontinentális éghajlata kedvező a mezőgazdasági termelés számára. A meleg nyarak és a viszonylag enyhe telek lehetővé teszik széles körű növényzet termesztését, beleértve a gabonaféléket, gyümölcsöket és zöldségféléket. Azonban a változó csapadékeloszlás kihívásokat is jelenthet, különösen a száraz nyári hónapokban, amikor az öntözés nélkülözhetetlen a stabil termésbiztonság érdekében.

A klimatikus jellemzők befolyásolják Békéscsaba városi tervezését és infrastrukturális fejlesztéseit is. Az enyhe telek és a meleg nyarak elősegítik a szabadtéri tevékenységeket és a turizmust, amely a város gazdaságának fontos eleme. Ezen felül a városvezetés környezeti fenntarthatósági stratégiáit is formálják az éghajlati adottságok, különös tekintettel a zöldterületek fenntartására és a városi hősziget-hatás csökkentésére.

A Jaminai bányatavak egyedülálló mikroklímát hoznak létre, amely különleges éghajlati jellemzőkkel rendelkezik. Ezek a tavak, amelyek egykor bányászati tevékenységek helyszínei voltak, ma már fontos ökológiai szerepet töltenek be, befolyásolva a lokális biodiverzitást és az emberi hasznosítást.

A mikroklíma olyan éghajlati viszonyokat jelent, amelyek egy viszonylag kis területen belül eltérnek a szélesebb környező területek éghajlati viszonyaitól. A Jaminai bányatavak esetében ez a mikroklíma jelentős mértékben befolyásolja a levegő hőmérsékletét, a páratartalmat, a csapadékmennyiséget és a szélviszonyokat. A tavak vízfelülete hűsíti a levegőt a nyári hónapokban, csökkentve a környező területek hőmérsékletét, míg télen a víz lassú hőleadása enyhítheti a fagyok hatását. A víz párolgása növeli a környező levegő páratartalmát, ami befolyásolhatja a növényzet növekedését és a helyi időjárási mintázatokat.

A bányatavak környezetének csapadékmennyisége időnként eltér a régió átlagától azáltal, hogy a vízfelület feletti párolgás megnöveli a helyi csapadékot, különösen a tavak fölötti konvektív felhőképződés által. A tó fölötti és körüli szélviszonyokat szintén befolyásolhatja a víz és a szárazföld közötti hőmérséklet-különbség, amely a szélirány és erősség változását eredményezheti.

A Jaminai bányatavak által létrehozott mikroklíma pozitív hatásokkal bír a biodiverzitásra. A hűvösebb nyári hőmérsékletek és a növekedett páratartalom ideális feltételeket teremt sok növény- és állatfaj számára, ami növeli a terület biológiai sokféleségét. Ugyanakkor a sajátos mikroklíma hozzájárulhat az invazív fajok terjedésének megakadályozásához is, mivel bizonyos fajok nem tudnak alkalmazkodni az egyedi éghajlati viszonyokhoz.

A vizsgált terület talajai eredendően az ártérperemen elhelyezkedő karbonátos réti csernozjom talajok, amelyek infúziós lösz felszíni üledéken alakultak ki. E talajok vályogos fizikai féleségűek. Réti jellegük a talajvízhatást tükröz, ami egy részt a hordalékkúpból eme ártérperemi sávban felszínre törő regionális talajvízáramlásoknak, más részt a korábban a vizsgált területtől keletre lévő Körös-menti síkságon szétterülő – egymásba fonódó, anasztomizáló, medrüket sűrűn váltogató Fekete- és Fehér-Körös medrekből kiöntő – árvizeknek, ezért a keletre szomszédos ártéren víztelítettebb ártéri talajoknak, medreknek – s emiatt a Békési-sík felöl a Körös-menti síkság felé tartó regionális talajvízáramlások  Békési-sík felé való visszaduzzasztásának -, illetve a vizsgált területtől délre lévő Aradi-sík jó vízmegtartóképességű szikes talajainak, gyakran víztelt szikes laposainak, tavainak köszönhető, amik mind emeli a talajvízszintet. E talajok csak a vizsgált terület el nem bányászott peremein jellemzőek (lásd a vizsgált terület nyugati szélének északi részén lévő gyümölcsösökkel, nádasokkal, cserjésekkel, facsoportokkal tagolt gyepes, ligetes sáv (10364/52, 54) az I-IV-tavaktól, a III- és IV-tavak közti nádastól nyugatra; a Fás(XV)-tó nyugati és déli széle; a Csaba (XVI)-tótól délre lévő ligetes (facsoportokkal tagolt gyep) sáv, keleti szélének középső részén lévő erdős, keleti szélének déli részén lévő ligetes (facsoportokkal tagolt gyep) sáv; a Povázsay Máté utca déli folytatásánál – a Rendőrségi(VI.)-tótól északra és a Kék-tó XII-tóegységétől keletre, a vizsgált terület északkeleti csücskén lévő erdő közt lévő – gyep; a Fiumei út, a Part utca, a Békás (XVIII)-, XIX- és Kocka(XX)-tavak által határolt gyep; a Kék-tó XII. keletiebbi tóegységétől északra lévő, a Jamina Tégla-és Cserépgyártó Rt délkeleti és keleti széléig és a Cserepes utcáig nyúló erdősávok; a XIII-, Such (VII-IX.)- és Wágner (X, XI, XIV)-tavaktól északra – a vizsgált terület északkeleti csücskén – lévő erdő; az előbbi tótól északra lévő felhagyott gyümölcsös; a 10364/73 hrsz. északnyugati csücske (a Kék-tó I-tóegységétől északra, XII. tóegységétől nyugatra). A fenti okok miatt magasabb talajvízszint miatt a regionális talajvízáramlások által a Békési-sík hordalékkúpjából kimosott Na a regionális talajvízáramlásokkal akár a felszín közelébe is emelkedhet az elhagyott ősmedrekben, ahol mélyben sós réti csernozjom talajok is vannak, s ilyenek előfordulhatnak fenti bányatavakat övező sávban is. A bányászat során azonban egyes helyeken a humuszos A-szint letermelésével a Na-sókban gazdagabb szikes B-szint is felszínre került, aminek nyomán a Kocka(XX)-tó nyugati és keleti partján valamint a Fás(XV)-tó délkeleti és délnyugati szélén másodlagosan szolonyeces réti talajok is kialakultak rajta szikes növényzettel (szikes rétek (F2), cickóróspuszták (F1b), mézpázsitos szikfokok (F4)), amit a felszínre került szikes talajrétegekre jobban ható párologtató vízgazdálkodás és a szomszédos, folyamatosan (talaj)víztelt tavak által magasabban tartott talajvízszint is elősegített. A bányatavakban (lásd II-IV. tavak, Bohn(V.)-tó, Rendőrségi(VI.)-tó, Such-tó VII-IX-tóegységei, Wágner-tó X-XI.-tóegységei és az utóbbitól északra lévő két kisebb bányató (XIV-tó), a Kék-tó északkeleti (XII-tó) és délnyugat (I-tó) tóegységei, a XIII-tó, Csaba(XVI.)-tó, Fás(XV.)-tó, Kacsás (XVII)-tó, Békás (XVIII)-tó, Kocka (XX.)-tó) a tartós vízborítás – felszínre tört talajvízszint – miatt nem alakultak ki talajok. Azonban e bányatavak peremén, illetve a tartós vízborítástól mentes felhagyott bányaüregekben (XIX-tó nádasa, III- és IV-tó közti nádas) és a XIII-, Such (VII-IX.)- és Wágner (X, XI, XIV)-tavaktól északra – a vizsgált terület északkeleti csücskén – lévő erdő keleti szélén lévő árok mentén réti talajok alakultak ki másodlagosan a térszín kimélyítése révén, így ugyanis a talajvízhez közelebb került a felszín, így a talajfejlődésben a talajvízhatás vált meghatározóvá. A talajvízhatást a fenti, szomszédos folyamatosan (talaj)víztelt tavak által magasabban tartott talajvízszint is biztosítja, de a fenti nádas bányaüregekben, árkokban összegyűlő felszíni vizek is magasan tartják helyben és környezetükben is a talajvízszintet. A réti talajok jelenlétét a természetszerű mocsárrétek regenerációja által is tükröződik, hisz a felszín közeli talajvízszint miatt ilyen élőhelyek alakultak ki a Fás(XV)-tó nyugati szélének déli részén, illetve a Kocka(XX)-tó keleti és déli szélén. A nádasodás is e talajokon hatékony, a nádasok terjeszkedése kiszáradó térszíneken is e talajokat jelzi, így a kiterjedt fenti bányatavak körüli, a szárazabb bányaüregeket kitöltő, nem rendszeresen elöntött térszíneken is réti talajok találhatók. A cserjésedés, erdősödés is ezeken hatékony, de mivel e térszínek gyakran szárazak, a terjeszkedő fásszárúak gyakran tájidegenek, így e fásszárúak gyakran elfedik e talajok létét még akkor is, ha alattuk ilyen réti talajok vannak. A feltöltéssel érintett, kőzettörmelékes, inert hulladékkal terhelt területeken antropomorfabb talajok is találhatók (lásd a 10364/73 hrsz. északnyugati csücskén lévő Kék-tó déli I. és keleti XII. tóegysége által határolt gyep, a vizsgált terület északkeleti részén lévő erdő északi széle, a Csaba(XVI)-tó déli széle).

A téglagyári terület a Maros-törmelékkúp már meglehetősen kiegyenlített vízjárású peremére esik. A talajvízzel feltöltődött gödrök csékély vízszintingadozását is ez befolyásolja. A vízjáték nem követi teljessen a talajvíz mozgását, tapasztalatok szerint 50 – 70 cm között változik. A tavak vízszintje 84,90 m.A.f.

A csapadék és talajvízszint indőbeli alakulása egymással jól egyezik. A kiugró nagy csapadékokat, illetve csapadékos periódusokat viszonylag gyorsan követi a talajvízszint emelkedése. A talajvízszint alakulása tehát időben a helyi tényezők – csapadék, beszivárgás, párologás – függvénye.

A Jaminai bányatavak vízszintje és vízminősége szorosan összefügg a környező talajvíz szintjével. A környékbeli talajvízfigyelő kutak adatai alapján a talajvízszint az elmúlt évtizedekben csökkenést mutatott, ami befolyásolja a tavak vízszintjét és állapotát. A csökkenő talajvízszint kihívásokat jelent a tavak fenntartása és vízminőségének javítása szempontjából, különös tekintettel azokra a tavakra, melyek vízutánpótlása elsősorban a talajvízből történik.

A vizsgált területen csak mesterséges felszínei vízterek vannak, amelyek a korábbi bányászati tevékenység nyomán létrejött mesterséges állóvizek. Ezek zömében bányatavak (lásd II-IV. tavak, Bohn(V.)-tó, Rendőrségi(VI.)-tó, Such-tó VII-IX-tóegységei, Wágner-tó X-XI.-tóegységei és az utóbbitól északra lévő két kisebb bányató (XIV-tó), a Kék-tó északkeleti (XII-tó) és délnyugat (I-tó) tóegységei, a XIII-tó, Csaba(XVI.)-tó, Fás(XV.)-tó, Kacsás (XVII)-tó, Békás (XVIII)-tó, Kocka (XX.)-tó), de a XIII-, Such (VII-IX.)- és Wágner (X, XI, XIV)-tavaktól északra – a vizsgált terület északkeleti csücskén – lévő erdő keleti szélébe a Fiumei úttal párhuzamosan ékelődő árok is nagy, talajvízszintig nyúló mélysége miatt ilyen állandó, mesterséges állóvíznek tekinthető.

A talajvíz átlagos nyugalmi vízszintje 1-2 m-es mélységben van a vizsgált terület peremén (lásd a vizsgált terület nyugati szélének északi részén lévő gyümölcsösökkel, nádasokkal, cserjésekkel, facsoportokkal tagolt gyepes, ligetes sáv (10364/52, 54); a Fás(XV)-tó nyugati és déli széle; a Csaba (XVI)-tótól délre lévő ligetes sáv, keleti szélének középső részén lévő erdős, ligetes sáv; a Povázsay Máté utca déli vége, a Jamina Tégla-és Cserépgyártó Rt. és a Cserepes utca környéke; a Fiumei út, a Part utca, a Békás (XVIII)-, XIX- és Kocka(XX)-tavak által határolt gyep; a XIII-, Such (VII-IX.)- és Wágner (X, XI, XIV)-tavaktól északra – a vizsgált terület északkeleti csücskén – lévő erdő; az előbbi tótól északra lévő felhagyott gyümölcsös; a 10364/73 hrsz. északnyugati csücske), míg a bányatavaknál (lásd II-IV. tavak, Bohn(V.)-tó, Rendőrségi(VI.)-tó, Such-tó VII-IX-tóegységei, Wágner-tó X-XI.-tóegységei és az utóbbitól északra lévő két kisebb bányató (XIV-tó), a Kék-tó északkeleti (XII-tó) és délnyugat (I-tó) tóegységei, a XIII-tó, Csaba(XVI.)-tó, Fás(XV.)-tó, Kacsás (XVII)-tó, Békás (XVIII)-tó, Kocka (XX.)-tó) az a felszínen van, hiszen azokat talajvíz tölti ki. A regionális talajvízáramlások a felszín lejtési viszonyai miatt a Békési-sík hordalékkúpján nyugat-délnyugat felöl kelet-északkelet felé áramlik. A lokális talajvízáramlások a vizsgált terület peremei felöl a vizsgált terület központi részei felé áramlanak, mivel a térszín a környező területekhez képest ki lett mélyítve. Ennek megfelelően a vizsgált terület déli szélén dél-északi, keleti szélén kelet-nyugati, északi szélén észak-déli, nyugati szélén nyugat-keleti irányú lokális talajvízáramlási irányok jellemzőek, amelyekkel a környező szántók (amelyek a Fás(XV)-tótól nyugatra és délre, a Csaba(XVI) és Kocka(XX)-tótól délre és keletre, a Békás(XVIII)-tótól keletre jellemzőbbek) és lakott területek (amik az I-IV-tavaktól és a Fás(XV)-tótól nyugatra (Jamina kertvárosa az előbbi tóegységeknél, tanyák, kiskertek utóbbi tónál), a Csaba(XVI)-tól keletre (kiskertek, tanyák), a Kocka(XX)-tótól délre és keletre (tanyák, kiskertek), a Wágner(X, XI, XIV)-tótól és az attól északra lévő gyümölcsöstől, cserjésedő-erdősödő nádasoktól, erdőktől keletre (Jamina kertvárosa), a Kék-tó I- és XII-tóegységétől és az azok körüli facsoportoktól, erdőktől, a XIII-, Rendőrségi(VI.)-, a Such(VII-IX)-, Wágner-(X, XI, XIV)-tavaktól és az azokat északról határoló erdőktől, nádasoktól a Povázsay Máté utca déli végén lévő facsoportokkal, cserjésekkel tagolt gyeptől északra (Jamina kertvárosa és ipari területei) jellemzőek) felöl jelentősebb mennyiségű tápanyag – illetve a szántók, gyümölcsösök felöl növényvédő vegyszer, a jaminai iparterületek felöl esetlegesen más szennyeződések – is bekerülhetnek a bányatavakba. A talajvíz így a fenti okok miatt tápanyagokban gazdag, ami a nádasodásnak, gyomosodásnak, cserjésedésnek, erdősödésnek, s a tavak feltöltődésének is kedvez. A talajvíz 2009-es évi közepes szintje 25-50 cm-rel (a vizsgált területtől (Jaminai-bányatavak (Békéscsabai Téglagyári-tavak)) nyugatra 50-75 cm-rel) volt alacsonyabb a 1971-2000 közti időszak átlagához képest. E talajvízszint-csökkenésben a klimatikus vízhiány, a globális felmelegedés miatt fokozódó párolgás (aminek a bányatavak nagy nyílt vízfelszínei különösen kitettek), a nyílt vízfelszínű bányatavak kiterjedt nyílt vízfelszínei, illetve a környező, fenn említett kertvárosi beépítésű területeken, kiskertekben, tanyákban folyt ivóvíz- és öntözővízcélú vízkivétel is szerepet játszott, míg a viszonylag akkor még kisebb kiterjedésű facsoportok, erdők talajvízből való párologtatása akkor még kisebb volt (de ez napjainkra azóta már növekedett az erdők, facsoportok záródása, területük növekedése miatt). Ugyanakkor a 2010-es rekord csapadékösszegű évben 1-2 m-rel is magasabbak voltak a december havi közepes talajvízszintek az 1971-2000 közti időszak december havi átlagértékeihez képest, ami jól mutatja, hogy a fenti klimatikus és antropogén hatásokat egy jelentős csapadékbevételű év is gyorsan képes kompenzálni. Ugyanakkor 2017 januárjában már ismét 25-50 cm-rel voltak alacsonyabbak az átlagos talajvízszintek a 1971-2000 közti időszak január havi átlagértékeihez képest, ami jól jelzi, hogy hosszabb távon a fenti klimatikus és antropogén hatások ismét képesek érvényre jutni, ami erre az időszakra már kiegészült a főleg a vizsgált terület – bányatavak – északi részén kiterjedő, záródó erdők (lásd főleg a XIII-, Such (VII-IX.)- és Wágner (X, XI, XIV)-tavaktól északra – a vizsgált terület északkeleti csücskén – lévő erdő felnövekedése záródása a  Kék-tó XII. tóegységét övező, I-tóegységének déli szélére, a Jamina Tégla- és Cserépgyártó Rt. délkeleti és keleti szélére és a Cserepes utcáig is elnyúló erdősáv mellett, míg a Csaba(XVI)-tótól keletre lévő erdő szerepe, kisebb kiterjedése miatt elhanyagolható hatású) talajvízből párologtató – így azt csökkentő – hatásával.

A tavak kialakulása a téglagyártás nyersanyag-igényéhez igazodott, és a mélységük a bányászati technológiától, valamint a téglagyártásra alkalmas agyagrétegek elhelyezkedésétől függött. A felhagyott tavak egy részét felszínen vagy a felszín alatt összekötötték, hogy a terület nyugati oldalán lévő (XI. tó) vízkivétel folyamatosan üzemelhessen. Ez a vízkivétel a jelenleg üzemelő bányatók víztelenítésével kitermelt vízből valósul meg.

Az élőhelyfejlesztés szempontjából a Fás-tó vízpótlása a Wienerberger Zrt. szomszédos agyagbányájából származik, ahol a víztelenítés során kikerülő vizet a tóba vezetik. A Fás-tó és Csaba-tó közötti összeköttetést egy karbantartott tiltós műtárggyal biztosítják, ami lehetővé teszi a Csaba-tónál kisebb vízszint fenntartását. A Fás-tónak további összeköttetései vannak, de egyes kapcsolatok karbantartás hiányában a vízszintek megfelelő tartása nem megoldott. A vízminőség javítását és frissítését több tónál nem oldják meg, de a csapadékos időszakokban a Csaba-tó vízszint csökkentése egy átemelő segítségével megoldható, ami a felesleges vizet a Dajkakerti-csatornába vezeti.

A Jaminai téglagyári tavak esetében nem minden tónak van egyedi neve; a helyszínrajzon a számozás a bányagödrök megnyitásának sorrendjét tükrözi. A kiemelt nevek közé tartozik a XIV. és XV. bányagödör, melyek egyesítését követően a Fás-tó néven váltak ismertté. Továbbá a XVI. bányagödör, amely a Csaba-tó, valamint a XVII. bányagödör, amely a Kacsás-tó lett. Ezenfelül ebben a tanulmányban azokat az elnevezéseket is alkalmazzuk, amelyeket egy korábbi tájépítészeti ötletpályázat javasolt (1. táblázat).

1. táblázat: A Jaminai Bányatavak őbb hidrológiai jellemzői és elnevezései

A talajvízszint jellemzően 2-3 méterre helyezkedik el a felszíntől, ami a vízutánpótlással nem érintett tavak vízszintjében is megfigyelhető. Nem minden tó esetében észlelhető a talajvízből való utánpótlódás. Az agyagbányászat során azokban a bányagödrökben, ahol nem találtak vízáteresztő réteget, a talajvíz csak nagyon lassan szivárog be. Ez a függőleges irányban mért érték, és bár a nyári, negatív párolgási mérleggel jellemezhető időszakban a vízszint csökken, a szivárgás sebességét a vízszintkülönbség is befolyásolja. Tehát azok a tavak, melyek medrét nem szeli át vízáteresztő talajréteg, gyakorlatilag vízzáróként funkcionálnak. Ezenkívül jellemző jelenség a kolmatáció is, amely a felszíni vizekben kiülepedő üledékek miatt a meder talajának vízáteresztő képességét jelentősen csökkenti.

3.1. Felszínborítás és területhasználat

A bányatavak, mint antropogén víztestek, a bányászati tevékenységek melléktermékeként jönnek létre, amikor az elhagyott bányagödrök vízzel telnek meg. Ezek a víztestek az általuk érintett ökoszisztémákban és a táj geomorfológiai jellemzőiben is jelentős változásokat idéznek elő, így alapvetően befolyásolják a területi tervezési, környezetvédelmi és rehabilitációs stratégiákat. A bányatavak gyakran mélyek és kisebb felülettel rendelkeznek, mivel a víz a kitermelt üregeket tölti ki.  A geológiai szerkezetük rendszerint eltér a természetes víztestektől, aminek következtében ezek a tavak gyakran szélsőséges kémiai összetételt mutatnak, például magas ásványi anyag tartalmat vagy savasságot.

A bányatavak kialakulása alapvetően megváltoztatja a helyi ökoszisztémákat. Az új víztestek az élőhelyek megjelenését, a vízi és a part menti flóra és fauna diverzitását és elterjedését befolyásolhatják. Ugyanakkor ezek a tavak gyakran távol esnek az ökológiai egyensúlytól, mivel számos esetben toxikus anyagokat tartalmaznak, amelyek a bányászat során kerültek a földbe. A bányatavak befolyásolják a környező területek vízellátását és a vízciklust. A vízgyűjtő területek megváltozása, valamint a víz minőségének és mennyiségének változásai komoly kihívásokat jelenthetnek a vízgazdálkodás számára. Az esetlegesen magas sótartalmú vagy savas víz károsíthatja a természetes víztesteket, korlátozva ezzel azok biológiai sokféleségét és hasznosíthatóságát.

A felszínborítás jellemzőit vizsgálva a területi adatok és térképi ábrázolás alapján az alábbi felszínborítások jellemzik a területet(2. ábra és 2. táblázat):

2. ábra: A Jaminai Bányatavak környezetének jellemző felszínborításai

Forrás: Urban Atlas Land Cover/Land Use 2018 (vector)

2. táblázat: Jaminai Bányatavak környezetének jellemző felszínborításának megoszlása

1. Vízfelületek (kód: 50000): a kategória dominálja a területet 103,89 hektárral, ami az összes terület 55.9%-át teszi ki. A nagy vízfelület jelenléte jelentős ökológiai hatással van a környezetre és a helyi biodiverzitásra.

2. Lágyszárú növényzet (kód: 32000): a terület több, mint egynegyedét (26,25%) foglalja el, összesen 48.79 hektáron. Ez magába foglal természetes gyepet, fenyereket, ami biodiverzitás szempontjából fontos, valamint természetvédelmi és rekreatív célokra is hasznosítható.

3. Szántóföldek (kód: 21000): ezek a területek 13,40 hektárt foglalnak el, ami a teljes terület 7.21%-a. Az egynyári kultúrák jelzik, hogy a mezőgazdasági művelés aktív a környéken.

4. Bányák és lerakóhelyek (kód: 13100): a területek 9,83 hektáron helyezkednek el, ami az összterület 5,29%-át teszi ki, jelezve az ipari tevékenység jelenlétét.

5. Rét, legelő (kód: 23000):  a kategória 5,70 hektáron terül el, ami a terület 3,07%-át foglalja el, ami fontos lehet állattenyésztési célokra.

6. Nem összefüggő településszerkezetek: különböző beépítettségi szintekkel (magas: 0,014 hektár, közepes: 0,008 hektár, alacsony: 1,17 hektár, nagyon alacsony: 1.43 hektár) összesen a terület kis részét teszik ki, de fontos szerepet játszanak a területi fejlesztésben és urbanizációs minták megértésében.

7. Ipari, kereskedelmi területek (kód: 12100) 0,53 hektáron helyezkednek el, ami a terület 0.29%-a, jelentősége az infrastrukturális és gazdasági tevékenységek támogatása.

8. Egyéb utak és csatlakozó területek (kód: 12220): az összterület 0.59%-át teszi ki 1,09 hektáron, ami fontos a helyi közlekedési infrastruktúra szempontjából.