Gazdasági tájak

Vadgazdaságok, gyümölcsösök és erdők – eltartó területek, amelyek a termelékenység és az agroturizmus révén hozzájárulnak a gazdasági és térségi fejlődéshez.

A tradicionális agrártájak szerkezete jellemzően mozaikosan elhelyezkedő, kis szántóterületek és állandó növényi kultúrák rendszeréből áll, amelyeket zöldfolyosó hálózatok kapcsolnak össze. Az agrártájak hosszú évszázadokon keresztül, lassan alakultak ki, amelynek folyamán a táj biotikus, abiotikus és kulturális elemei harmonikusan integrálódtak. Ezek a tájak természetileg és kulturálisan is sokszínűek, magas esztétikai értéket képviselnek és társadalmilag is elfogadottabbak. A földhasználat és tájgazdálkodási forma megválasztásával az ember szerepe e tájak alakításában tehát meghatározó.

A táji szint hierarchikusan a gazdasági fölött helyezkedik el, koherens, nagyjából egyöntetű tájat, természeti régió részegységeiként funkcionál. A táj szerkezete annak összetételével (kompozíció) és elrendeződésével (konfiguráció) írható le. Mindez a tájelemek mennyiségi és szerkezeti területi elrendeződésével adható meg. A gazdaság szintjén a művelési mód megválasztása, szerkezetének kialakítása, a táji elemek megőrzése vagy éppen eltüntetése pusztán egyéni (termelői) döntés kérdése. A táji léptékben való gazdálkodás kialakítása nem történhet meg gazdaságok közötti tevékenységek harmonizációja révén, hiszen azok fizikai határai nem követik a tájak szerkezetét. Ugyanakkor a tájkép alakításában minden gazdaságnak meghatározó szerepe van.

A ReGrIN gazdasági tájai (Forrás: CLC 2012)

A térség több, mint háromnegyede (77,18%) gazdasági táj (mezőgazdasági terület. Ennek zöme (87%-a) szántó terület, további 7%-a legelő, 3% zártkert (komplex művelési ágú területek).

Vissza